augusztus 24-én a Szabad Nép Székházánál megrendezett táblaavatáson az
emléktábla újra elhelyezésénél a Főparancsnok részvételével küldöttség vett részt a
megemlékezési ünnepségen.
http://egykor.hu/budapest-viii–kerulet/sajtopalota-szabad-nep-szekhaz/3584
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-%E2%80%9Eszabadnepesek%E2%80%9D
A „SZABADNÉPESEK”
Eörsi László
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A székház elfoglalása
A Szabad Nép székháza már október 23-án az események egyik központja volt. A tüntetők behatoltak az épületbe, kidobálták és elégették a sajtótermékeket, könyveket. A hatalom azonban kiemelt fontosságúnak tartotta az objektum megőrzését, és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia mintegy 100 fővel (harc nélkül) bevonult és berendezkedett az épület védelmére. Október 28-án ezt az egységet visszarendelték, és a Corvin köziek elleni támadásra készítették fel. Helyüket a Pf. 9497. sz. alakulat vette át Seres Ernő főhadnagy vezetésével.
Október 29-én, az esti órákban érkezett ide Dudás József gépészmérnök, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke, hogy kinyomtassa 25 pontos programját és röplapjait. Ekkor már mintegy 100 főnyi fegyveres csoportot tudhatott maga mögött. Mivel az épületben nyomda és telefonközpont volt, Dudás úgy döntött, hogy itt kialakítja a Nemzeti Bizottmány bázisát. Valószínűleg megállapodtak a kirendelt katonai egységgel abban, hogy együttesen átveszik az objektum ellenőrzését.[1] A következő napokban Dudás politikai és – korábbi barátai, ismerősei segítségével – lapszerkesztői tevékenységet folytatott, miközben fegyveresei megszervezték az épületben a belső és külső őrséget, valamint a járőrszolgálatot. Parancsnokuk Kovács András szerszámkészítő volt, aki – Marton György elektrotechnikus-parancsokhelyettessel és néhány Széna téri felkelővel együtt – Budán a Nemzeti Bizottmány megalakulásakor csatlakozott Dudáshoz, mivel egyetértett a célkitűzéseivel.[2] Ugyanezen a napon, 29-én Bocskay Imre őrnagy engedélyével Haraszti Tibor hadnagy és Andrásy őrmester vezetésével a 9497. sz. alakulat több katonája már kimondottan Dudás támogatására, a nyomdászok biztosítására érkezett a Szabad Nép székházához. Ekkoriban hatalmas káosz uralkodott az épületben, s ez a nyomdai munkát is jelentősen akadályozta.[3]
Dudás politikai szerepe napról napra jelentősebbé vált. Önálló folyóiratot jelentetett meg, fegyveres erővel rendelkezett, sőt – egyedül a civil parancsnokok és forradalmi vezetők közül – még Nagy Imre kormányfővel is tárgyalt október 30-án a Parlamentben. Igen rövid időn belül országosan ismertté vált. Azt szerette volna elérni, hogy ismerjék el őt a budapesti felkelők főparancsnokának, de ennek nem volt realitása. Mi több, még a saját fegyveresei felett sem diszponált egyértelműen, mivel Kovács Andrásék értésére adták, hogy a munkájukba nemigen engednek beleszólást. („Dudáskám, te foglalkozz a politikáddal, mi majd foglalkozunk a rendcsinálással!”) Az első napokban még – ha súrlódásokkal is, de – eredményes volt az együttműködés. Dudás parancsokat nem osztogathatott, de bizonyos feladatok megoldásával megbízta fegyvereseit, akik azokat önállóan hajtották végre. Mivel csak a Nemzeti Bizottmány elnöke volt ismert, a belső viszonyokról a kívülállók mit sem tudtak. Csak az ő aláírása szerepelt az itteni felkelők igazolványán, a „Dudás-csoport” elnevezést használták, s ez mindmáig megmaradt – a fentiek alapján helytelenül. Helyesebb a „szabadnépesek” kifejezés, amit Baló A. Péter javasolt.
1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. 1990 májusa óta a forradalom október 23-i kezdőnapja Magyarország nemzeti ünnepe.
http://mult-kor.hu/egy-nep-azt-mondta-eleg-volt-20151023
.
a honlapra írta és szerkesztette :
Kalmár Ferenc nőr.vezérőrnagy
