Az 1956-os Vitézi Lovagrend kérése hogy a lovagok ( Bajtársak ) tagdíjaikat minél előbb fizessék be.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=2121
A vitézi lovagrend 1997-ben jött létre abból a célból, hogy ápolja az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeiségét, valamint védelmezze és képviselje a harcokban részt vett hősök és családjai érdekeit. A Bécsben székelő, 36 tagot számláló Lovagrendek Nemzetközi Úniójának (Internationale Ordens Union – I. O. U) felvette tagjai közé és félszuverén lovegrenddé ismerte el.
Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségnek tagjai lehetnek olyan felvidéki, egykori Csehszlovákia-beli magyarok is, akik annak idején egyéb módon vettek részt a forradalomban vagy támogatták azt, ezért ők vagy családtagjai megtorlásban részesültek. Tagjai lehetnek továbbá azok, akik a későbbiekben kiálltak céljai mellett vagy azokat tevőlegesen, írásban, illetve szóban terjesztették és ezzel magukra hívták a kommunista rendszer ellenszenvét.
A múlt hét végén 14 felvidéki, a tagsági feltételeknek megfelelő magyar honfitársat avattak vitézzé az érsekújvári Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus plébánia templomban. Az avatandó vitézjelölteket dr. vitéz Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány vezette fel és mutatta be vitéz Sass László Sándornak, a vitézi lovagrend főkapitányának.
Az ünnepségen a szervező 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségén kívül részt vett számos hasonló eszméket valló lovagrend, rend vagy egyéb társadalmi szervezet, így a Magyar Királyi Koronatanács, a Szent László Lovagrend, a visegrádi székhelyű Szent György Lovagrend, a Kárpátmedencei Vitézek Rendje, az 1956 Magyar Nemzetőrség és az érsekújvári székhelyű Nobilitas Carpathiae nemesi szervezet. A szertartás egész ideje alatt jelen volt Őfelsége a Szent Korona másolata.
A vitézavató ceremónia szentmisével kezdődött, amelyet Mons. Gyurcsó Zoltán érsekújvári plébános, esperes, kanonok, a Nyitrai Egyháznegye magyar hívői lelkigondozásával megbízott püspöki helynöke mutatta be. Utánna az ünnepélyes eskütétel következett, majd vitéz Sass László Sándor főkapitány szólt az avatandókhoz. Beszédében kiemelte az új vitézek eddigi tetteit, amelyekkel kiérdemelték a felvételt a vitézi lovagrendbe és a rájuk váró feladatokat a haza és a magyarság védelmében.
Az ünnepi beszéd után bekövetkezett a várva-várt pillanat – az ünnepélyes vitézavatási szertartás. A protokol szerint lezajló ceremónia keretén belül a jelölteket vitéz Sass László Sándor főkapitány avatta vitézzé.
A napirend utolsó pontjaként kitüntetések és emléklapok átadásra került sor azoknak, akik az elműlt időben legaktívabban tevékenykedtek a vitézi lovagrend céljai elérése terén. Az érsekújváriak közül dr. vitéz Práznovszky Miklós, az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvidéki központi törzskapitánya részesült számos elismerésben.
A történelmi jelentőségű méltóságteljes ünnepséget a Himnusz, a Szózat és a Székely Himnusz közös eléneklése, továbbá Tarics Péter és Berényi Margit szavalata, valamint Mgr. Farkas Ilona és Danczi Mónika éneke tette magasztossá.
A következő vitézavatásra egy év múlva kerül sor Felvidéken.
Papp Sándor Dezső , ne sajnálja rá az időt , szíveskedjék felsorolni , hogy azok , akiket ismer , “mit tettek a magyar népért” ! /ahogyan fogalmazza/ / ! És hol ?! VALÓSÁGOS * , azaz konkrét TETTEK felsorolását kérem ! /Az ősöket most hagyjuk , nem Róluk van szó !/ Amit az “összefogásról” ír , meg egyebekről , elnézést , de az csak … /Inkább nem minősítem!/ “Attila” véleményéből az “Élni hagyni !” rendben van ! /Fel kellett volna sorolni azok nevét , akik “nem hagytak élni” !/ No de a többi “eszmefuttatás” ?! Ajjajjaj !!!
Kommunizmus ha nem is, I. Viktor azért szerintem megkoronáztatja magát, csak elő kell készíteni a helyzetet.
Nem Nagy-Magyarországot kell visszasírni, hanem a jelen határok között korrekt, emberi módon élni és másokat élni hagyni. Na ez hiányzik az emberiség nagy hányadából, enélkül minden más csak hiábavaló töltelék.
A fent nevezett rend tagjai, akiket én ismerek, mind tettek a Magyar népért Ök is és az őseik is. Sajnos tipikus siránkozás, másra mutogatás, elkeseredés, pesszinizmus, cinizmus, önsajnálat, struccpolitika, és nagyfokó kissebségi érzés rejlik az előttem szóló ” Maria” ( Mária ) ill. kedves Ősünk nevét viselő ” Attila ” soraiból. Kíváncsi lennék, 1956-ban vajon hol voltak? Talán már 6 éves korukban ők dobták be egy orosz parancsnoki jeep ablakát kővel, mert az Édesapját elhurcolták, mivel 2. világháborús tiszt volt és harcolt a forradalmárok oldalán? Vagy talán az a baj, hogy felmenői sokat profitáltak a háború utáni ezsmékből és elapadt a csap?
Nem háborogni kell nem ellenségeskedni kell, össze kell fogni,
hogy olyanok lehessünk mint lenni szeretnénk.
Kommunizmus bár mennyire fáj, már nem lesz, nagy Magyarország talán lesz… 🙂 , de igaz Magyar Ember az mindíg lesz!
Magyar közösség aligha van, magyar ember is egyre kevesebb, amint azt a legutóbbi választások eredményei is tükrözik.
Ezekről a vitézekről meg nemesekről hadd ne nyilatkozzak, csak a rozsdás mandzsettagombjaikat próbálgatják fényesítgetni…
Vitézek ?…Gyászvitézek?…Levitézlett gyászvitézek?…
Meg lovagok?…Lovagiatlanok?…
Tisztázni kellene a fogalmakat ! Meg azt is, hogy kinek
milyen érdemei voltak, vannak…/lesznek-e valaha ?/
Igen, igen ! Azt is, hogy az igazi érdem, a valódi érdem
fogalma itt, Érsekújvárott ismeretlen ! Itt csak rongyrázás
volt mindig, az van ma is ! Tenni kellene inkább ! Sokat !
Onzetlenul ! Nem magunkért ! Másokért ! A magyar
kozosség teljes kiábrándítása helyett ! Ha létezik még
egyáltalán érsekújvári magyar kozosség…! Na, tehát ez az !
Semmi ok az ondicséretekre, onunneplésekre !Onkritikára
annál inkább ! Így is késo, de legalább meg kellene
próbálni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
