2015. július 18-án (szombat) 14 órakor tartotta hagyományos megemlékezését a Veterán Aknakutatók- és Tűzszerészek Bajtársi Egyesülete, az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj és a Vitézi Rend az Esztergom – Belvárosi temetőben lévő három hős honvéd tűzszerész sírjánál.

A Belvárosi temető III. D parcellájának 5. sorában található egy kovácsoltvas kerítéssel körülvett hármas sír. Kétoldalt egy-egy magas tujafa, középen vasból készült kereszt, tetején rohamsisak, alatta babérkoszorú. Elöl három fakereszt, rajtuk lemezből kivágott rohamsisak lap és vaslemez sírtábla:

v. Tandler István honvéd őrvezető, utász tűzszerész, élt 34 évet 1945. augusztus 1.
v. Zalecker Lajos honvéd őrvezető, utász tűzszerész, élt 22 évet  1945. augusztus 1.
v. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető, utász tűzszerész, élt 26 évet  1945. július 20.

A II. Világháború Magyarországon 1945. április 4-én véget ért. A háborúból rengeteg fel nem robbant akna, tüzérségi lövedék, bomba maradt szerteszéjjel. Aknakutató tűzszerészeket kerestek, akik önként vállalták, hogy ezeket a veszélyes szerkezeteket hatástalanítják. Esztergom 1944. december 28. – március 23. között négyszer cserélt gazdát. El lehet képzelni, hogy a német és szovjet csapatok mennyi robbanótestet hagytak hátra a város térségében. A frissen megalakult aknakutató századot 1945 nyarán Esztergomba vezényelték. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető és Márta László honvéd őrvezető a II. kerületi parancsnokságtól (Alföldi Régió) jöttek. Tandler István és Zalecker Lajos honvéd őrvezetők az I. kerületi parancsnokságtól (Budapest Régió) jöttek.

1945. július 20-án délelőtt 10 órakor Esztergom-Kenyérmező vasútállomástól 800 méterre II. világháborús német harckocsi-elhárító aknamező semlegesítése (vakra szerelés) közben felrobbant egy akna. Miklós Lajos a helyszínen életét vesztette. Társait az esztergomi kórházba szállították, ahol sérüléseibe napok múlva belehalt Zalecker Lajos és Tandler István.
Miklós Lajos testének maradványát (fél pár utászcsizmát egy lőszeres ládában) ideiglenesen a majorban temették el. A járőr negyedik tagja Márta László, hosszas kórházi kezelés után épült fel, testéből 36 szilánkot operáltak ki. A sírokat sokáig Márta László gondozta. 1966-ban Ő készíttette a kereszteket, névtáblákat és a vaskerítést. Abban a szerencsében volt részem, hogy ismerhettem, és megtisztelt a barátságával. 1994-től a gondozást Németh Lajos református lelkész vezetésével a gyülekezet végezte. A megemlékezésekbe Beer Miklós plébánossága idején a katolikus közösség is bekapcsolódott. 1996-ban vitéz Csomor Gyula főhadnagy megígérte, hogy virágokat, dísznövényeket ültet a sírra, és gondozza azokat. 1997. március 7-én a virágok ültetése közben holtan hanyatlott bajtársai sírjára. Innentől Pethe Sándorné (Piroska néni), majd Balázs Ferenc tűzszerész törzsőrmester és felesége Erzsike gondozták a sírokat. 2007-től a feladatot a Vitézi Rend vette át, amely a megemlékezések szervezését is végzi. 1986-tól az 1. Önálló Tűzszerész-és Aknakutató Zászlóalj parancsnoka, Láng László honvéd tűzszerész ezredes, majd Molnár Sándor honvéd tűzszerész ezredes és Török Lajos György honvéd tűzszerész ezredes nyújtottak segítséget.

A 70. évfordulóra rendezett megemlékezésen a síroknál díszőrséget adott az 1956 Magyar Nemzetőrség (Szabad Gyula, Simonek Antal), a Budai Nemzetőrség (Dézsi János, Kuszmann Károly, Aladzsics Zoltán), a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület (Takács István). A megemlékezésen igét hirdetett Révfalviné Budai Julianna református lelkész. Ezt követően közösen elénekeltük a Himnuszt. Pálmai József tanár két katona éneket „…Katona vagyok én, ország őrizője, sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle. Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol. Fekete gyászvirág búsul ablakában…” elénekelt, majd elszavalta Sós Zoltán versét:
„…Holdbéli táj, robbanások sebe az anyaföldben, rücskös, gyötört határ, hogy nézni fáj. De hányszor fájóbbak az emberi testen a szilánkok okozta vérző kráterek. De hányszor fájóbb a szétszállt suhanc, a tanyafalra kenődött kisgyerek…”

Bánhidy László, Esztergom város alpolgármestere, rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a tűzszerészek munkája ma már sokkal könnyebb a modern technika (fémkereső, védőöltözet, robot stb.) segítségével. A három sír áldott emléke a hősiességnek. Reméli, hogy a jövőbeli megemlékezéseken a fiatal nemzedék is érdeklődéssel vesz részt.

Láng László nyugállományú ezredes, az 1. Önálló Tűzszerész-és Aknakutató Zászlóalj volt parancsnoka megemlékező beszédében többek között a következőket mondta: Ilyen szakma, mint aknakutatás, nem volt a háború után. 1960-ig vagy aknát telepítettek a Délvidéken, vagy mentesítettünk. Az 1950-es évek végére már feladatként jelentkezett a tűzszerész- és aknakutató képzés. Műszer és módszer nélkül dolgoztak. Többször átalakították az állományt. 1975-ben hozták létre a lőszer feltáró szakmát. Az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj megkapta az Elnöki Tanácstól a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést. Szeptember 28-án van a Tűzszerészek Napja. Ezen a napon megkoszorúzzák Budapesten az I. kerületi Logodi utcában lévő Tűzszerész Emlékművet, valamint a Hadtörténeti Múzeum udvarán 1995-ben elhelyezett Tűzszerészek Emléktáblát. Reményeik szerint, ez év szeptemberében fog megjelenni a tűzszerészekről írt, a 70 évet felölelő könyv. A 323 hősi halott neve egy külön fejezetben lesz megtalálható. Az ezredes úr megemlékezett az Afganisztánban hősi halált halt bajtársakról is. Beszédét a következő gondolattal zárta: „Az emlékezés az kísérlet, hogy ellenálljunk az idő múlásának. Elmozdulás az elmozdulás szembeni irányba. Hála, amit úgy érzünk, hogy kötelességünk teljesíteni mindazoknak, akik már nem élnek.”

Az Esztergom-Kenyérmező majornál hősi halált haltak, posztumusz vitézek lettek. A Vitézi Rend nevében vitéz Kocsis Lajos emlékezett, és mivel az elesett tűzszerészek is vitézzé váltak, így beszédét a Vitézek Imájával zárta: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Ezek után következtek a koszorúzások. A három hősi halott tűzszerész sírján koszorút helyezett el: az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj nevében Láng László nyugállományú ezredes, a Veterán Aknakutatók- és Tűzszerészek Bajtársi Egyesületének nevében Gáspár József nyugállományú ezredes, a Vitézi Rend nevében Turcsányi János, a Budai Nemzetőrség nevében Dézsi János, Kuszmann Károly, Aladzsics Zoltán, az 1956-os Magyar Nemzetőrség nevében Weldin József megyei parancsnok, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület nevében Fodor Pál, Takács István. A JOBBIK II. kerületi szervezetének képviselője is elhelyezte az emlékezés virágait.

A megemlékezők között jó volt látni néhány fiatalt is, akik eljöttek és a nagy hőség ellenére kitartottak. Meghívottként jelen volt vitéz lovag Bak Péter, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet megyei elnöke, a POFOSZ megyei elnökségének tagja, a Vitézi Rend vitézi őrmestere, a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend lovagja, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége és az 1956 Magyar Nemzetőrség tagja.

A megemlékezést a Szózat eléneklésével zárták. A szertartás végén egy rövid pihenőt tartottak, és elhelyezték a kegyelet virágait az 1923. május 20-án elhunyt BoronkaiBoronkay Ákos nyugalmazott csendőrtábornok sírjánál. Béke poraikra!

Találkozunk jövőre. Őrzik a tűzet, őrizzük a tűzet!

Írta:

A. Bak Péter nőr. dandártábornok

festőművész