Szerintem emberi kötelesség segíteni, aki tud ennek a kis törékeny énekesnőnek…a levele egy sikoly és valódi érzéseit tükrözi…
Aki teheti ossza meg!

„Életem a zene…”
A szeretet és a zene ereje segít, hogy bírjam a dialízist és a többi betegségem pokoli fájdalmakkal és a mellékhatások félelmeivel való állandó küzdelem kibírását.
De azt hiszem, most készülök feladni…
Egészség. Amíg el nem veszítjük, olyan természetes hogy van, és nem vesszük ajándéknak, értéknek. Pedig a legnagyobb érték. Sajnos, mikor erre rájövünk a legtöbb esetben már késő. Persze, különböző szintek vannak… A „késő”-t arra értem, mikor már minden percet meghatároz a fájdalom és a rosszullét, s már a tudatra és a legegyszerűbb tevékenységre (teszem azt fogmosás, séta, ami másnak oly természetes, és a döntés hatalma, hogy mikor hova mehet az ember – de mégsem teheti a mellékhatások, vagy a „felállni is nehéz” gyengeség miatt) is hatással van és befolyásol. A test, a betegség az úr…
Nem egyszerű és szinte átláthatatlan történet az enyém. A végeredményem ára a végstádiumú veseelégtelenség, a kemény gyomorfekéllyel és a 23 éve tartó cukorbetegség megannyi komoly szövődményével járó állandó szenvedés. Közel egy éve, a művesekezelés kezdete óta ez nem élet. Csak vegetálás és küzdelem. Hatalmas erőfeszítéssel őrzöm a látszatot… Még mindig van, aki nem is sejti. Hallgatni sajnos mindig tudtam. A pályám miatt (ahol még sokszor a makkegészségesek közt is néha farkastörvények uralkodnak) úgy gondoltam erős leszek, amíg csak dolgozhatok, és mindent kibírok, de már nem vagyok benne biztos.
32 év – ennyi idős vagyok. Azt gondolom, mindig szerény és önértékelési gondokkal küzdő lány voltam, ennek is múltra visszavezethető oka van, már látom. Későn, de látom. Ez a 32 év azt hiszem tartalmasabb, sűrűbb és az átlagnál – ha van ilyen – sokkal több szenvedéssel teli volt, mint bírható. Most fáradtam el. Sajnos az elmúlást sem adja a sors egyszerűen. Én, aki annyira szereti az embereket és mindig is boldog volt, hogy adhatott, és aki sokáig elfogadni semmit nem akart és tudott, most arra szorul, hogy megosztva történetét, segítséget kérjen. Egészségen kívül semmi mást nem szeretnék, de ez már nem az orvostudományon múlik. Viszont abba a helyzetbe kerültem, hogy nincs hol laknom. Fáj ezt feleleveníteni, hogy alakult így.
Anyám már nem él, amíg élt, állandóan vert és lelkileg terrorizált engem és a kishúgomat. Rengeteg bántalmazást és gonoszságot követett el ellenünk. Rettegés volt a gyerekkorunk.
A nagyszülők is ott éltek velünk, de sajnos ők is nagyon nehéz esetek, miért is írnám már a rosszat róluk… Mi a testvéremmel, aki külföldre menekült (a helyzet, a veszély és az elől, hogy esetleg lát meghalni), mi sok-sok éven át hallgattunk és senki nem sejtette, miben élünk. Azt hittem, nem élem túl, mikor 2 éve a testvérem elment. Hajszálon múlt, hogy így is lett. Többször előfordult, hogy az orvosok és senki nem gondolta volna, hogy túlélek dolgokat. Eddig igen, de csak egyszer nem fogom…
Amióta kétnaponta művesekezelésre járok, sokszor rászorulok autós és egyéb segítségre, és ha nem lennének nekem a világon a legcsodálatosabb barátaim, már rég nem léteznék, de őszinte leszek: úgy, hogy nem lehetek a magam ura, ha nem tudok önállóan közlekedni és magamat ellátni, úgy nem szeretnék élni. Azt nem tartom méltó életnek kortól függetlenül, a kiszolgáltatottságot. Attól rettegek, pedig részben már kiszolgáltatott vagyok…
Pokol volt ezt a levelet is megírni és nekem az átlagnál is kínosabb kérni… ez nem én voltam… Megköszönöm, ha tudnak segíteni és az is segítség, ha dolgozhatok. Hátha én oldhatom meg és finanszírozhatom a lakhatásom. Dolgozni tudok… ez tartott életben, utolsó leheletig énekelni … A drága közönségem érzi! Megmutathatok az előadásokon valami olyat, amihez nem a szavak kellenek, hanem a zene segítségével érzékeltetni a csodálatos energiákat, értékeket és megmutatni, mennyi mindennek örülhetünk, pláne ha egészség, szerető emberek és barátok vesznek körül…
Most jön ismét a neheze: kérem, ha anyagilag, vagy ha azzal, ami számomra még a legnagyobb örömöt, küzdeni erőt és megélhetést jelenti, hivatásommal kapcsolatos munkákkal tudnak segíteni, kérem keressenek meg a lehetecsoda@gmail.come-mail címen!

Bankszámlaszám: OTP 11773092-00494137

https://www.facebook.com/GorogHajnalka?fref=nf Görög Hajnalka hivatalos oldala