Megemlékezések, koszorúzások, Jász-Nagykun-Szolnok megyei állománygyűlés

1_800x600– 2015. 10. 21-én 16. 00-kor a kommunizmus áldozatai emlékére megemlékezést tartunk Csömörön a Gloria Victis emlékműnél.

Jász-Nagykun-Szolnok megyei állománygyűlés
A közelmúltban megrendezésre került 2015. október 11- én Szolnokon, a Tisza partján a soron következő nemzetőr állománygyűlés.
A rendezvényen részt vett többek között vitéz lovag Dömötör Zoltán nőr. vezérezredes elnök-főparancsnok, Németh Tamás nőr. vezérőrnagy, Szerencsés Sándor nőr. vezérőrnagy, illetve Simon Antal nőr. ezredes.
Sor került előléptetések és kitűntetések átadására, fontos események és rendezvények megbeszélésére.
Az ismételt találkozás minden résztvevő számára már nagyon várt esemény volt. A beszélgetések a nemzetőrség tagjai között mint mindig jó hangulatban zajlottak.
A találkozó kiváló színvonalát most is garantálta a finom ebéd illetve az ínycsiklandozó sütemények.
A rendezvény végeztével búcsút vettünk társainktól, de már most a soron következő találkozást várja mindenki.
Készítette:
Kiss Fruzsina Kata
nőr. százados
megyei és országos sajtóreferens

20151017_11441220151017_11445020151017_114456

– 2015. 10. 23-án:  megemlékezések és koszorúzások lesznek Kárpát-medence szerte.

Kérjük a sok ezres tagságunkat, hogy a településén, vagy annak közelében csatlakozzon a megemlékezésekhez. Budapest valamennyi kerületében, valamint Pécstől Nyíregyházáig, Salgótarjántól Szegedig, Ózdtól Szombathelyig, Mosonmagyaróvártól Békéscsabáig, Kaposvártól Komáromig, Keszthelytől Szolnokig…a megemlékezések akkor igazán maradandóak, ha arról kép is készül és bekerül az adott település helyi sajtójába. Ez a kis szervezőmunka természetesen nem jelenthet gondot a kerületi és megyei parancsnokoknak, aktív tagjainknak.

– 15-11-11 Gyertyagyújtás – A Hősök – köztük a számtalan közkatona – ezáltal lesznek halhatatlanok.

A borús Emlékhelyeket Gondozók Társasága (a továbbiakban, mint HáEmGo) és 16 tagszervezete a Krajczáros Alapítvány koordinálásával 2015. november 11-én nemzetközi gyertyagyújtási akciót szerveznek.

kártya%20változat3

kártya%20változat5

Minden kedves bajtársunknak tartalmas hétvégét kívánunk. A közelgő Mindenszentek alkalmából is látogassanak el szeretteik sírjához. Én a magam nevében ezt sohasem ezen a napon cselekszem, hanem amikor csak tehetem és a lehető leggyakrabban.

Halottak napja felé …
v. Pőcze István címzetes protestáns tábori püspök gondolatai
“Kedves Emlékezők!
Amikor a fákon már megsárgultak a levelek, amikor az ősz szinte észrevétlenül megadja magát, amikor úgy tűnik, a sötétség belopózik a szívünkbe is, október végén, november elején valami nagy szomorúság üli meg a tájat, s valami keserűség tölti be a lelkünket. Az emlékező szeretet a csöndes temetők felé visz minket ezekben a napokban. Gyertyát gyújtunk és emlékezünk. Mert ezek a napok az előre ment szeretteinkre való emlékezésről szólnak. Ezek a napok az emlékezők, az árván, egyedül maradtak, a kérdéseikre választ alig találók napjai. A sírók, a gyászolók, a tehetetlenül szenvedők, a boldogtalanok napjai. Nincs a világon egyetlen ember sem, akinek ne lenne kire gondolnia, ne lenne kit siratnia, ne lenne kiért gyertyát gyújtania, ne lenne kiért imádkoznia. Mert a gyilkos idő, az elmúlás benne van a zsigereinkben, árnyékot von egész életünk fölé, s azt vesszük észre, hogy az idő múlásával egyre több síron kell gyertyát gyújtanunk. Drága Szeretteink, kik elmentetek és itt hagytatok minket, kiket elragadott az idő, a betegség, a tragédia. Szeretteink, akik nélkül megváltozott, árva lett az életünk!
Igen. Talán régen volt már, vagy később, talán elcsitult már bennünk a fájdalom, elcsendesült a göröngyök koporsón koppanó zaja, megszépültek az emlékek. A szeretet, amelyet halottaink iránt hordozunk, gondoskodott arról, hogy ők élő helyet foglaljanak el a szívünkben. Az Istentől kapott hit és reménység, vigasztalásul szolgál, hogy jó helyen vannak, és élnek a Mindenható Atya jóságában. Lassan, kínzó fájdalmak árán megtanultuk elhordozni az elválás, elszólítás okozta szenvedést, és meg tanultunk lassan nélkülük élni úgy, hogy csak a szívünkben, lelkünkben, emlékeinkben vannak velünk.
De amikor eljön a halottak napja, amikor gyertyát gyújtunk, hiányuk egyszerre újra feldúlja életünk rendjét, sebeink felszakadnak és könnyeink elindulnak. Ilyenkor érezzük meg azt, hogy milyen sivár tud lenni az élet, hogy mennyire a halál árnyékának völgyében járunk. Ilyenkor tör ránk a saját halálunk miatti félelem. Ilyenkor feledjük el mindazt, ami szép, jó, drága, mindent, mi öröm, s adjuk át gyakran lelkünket a szívszaggató fájdalomnak. Ezek a napok erről szólnak. Emlékezésről, sírásról, megújuló kérdésekről. Gyertyagyújtásról és virágba boruló sírhantokról.
De ezek a napok ugyanakkor szólnak a lélek megújulásáról, a megnyugvásról, az elfogadásról is. Mert az Istenben bízó ember meghallja a Szentírás szavát: „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek, mert te velem vagy”. Te Istenem, velem vagy! Nem értem, hogy életemben miért úgy történtek dolgok, ahogy történtek, de jó, hogy Te velem vagy. Jó, hogy végig fogtad a kezem. Jó, hogy átöleltél. Jó, hogy vigasztaltál, a bajban erőt adtál, és jó, hogy most is megújítod a lelkem. Mert eszembe juttatod Jézus szavát: „az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, s az Isten is őbenne”.
Bár halottak napján könnyeket ejtünk s felfokozódnak fájdalmaink, én mégis hiszem, hogy ennek a napnak nem kell rettenetesnek lennie. Lehet ez a nap méltóságteljes, tisztelettel és szeretettel teljes. Lehet ez a nap a megértéstől, a hittől, az Istenre találástól világos. Halottak napján egyedül ez az Istenbe vetett hit képes bennünket megvigasztalni. Egyedül ez képes minket a világosságban tartani, Ezzel a hittel a lelkünkben gondoljunk ma szeretettel, hálával azokra, akik e földi világból elköltöztek már. Milyen jó, hogy emlékezetünk még őrzi őket, s így közöttünk lehetnek.
Gyújtsunk gyertyát azokért is, akik távoli jeltelen sírokban pihennek, akik értünk küzdöttek, s életüket adták a szabadságért, a hazáért, egy jobb életért. Isten legyen velük, Isten legyen velünk! – Ámen -”

Írta és szerkesztette:

Bársony Róbert nőr. vezérőrnagy