Koszorúzás Szatmárnémetiben

2019. május 14-én, koszorúzással és ökomenikus szertartás keretében imádkozással emlékeztek meg az egybegyűltek az 1970-es árvíz áldozatairól Szatmárnémetiben. 49 évvel ezelőtt ezen a napon, több mint két méter magasan tetőzött az ár az utcákon, elmosva mindent, ami az útjába került. Ezzel Szatmárnémeti legnagyobb természeti katasztrófáját okozta a Szamos, amikor a gátszakadás után, 3600 köbméter/másodperc vízhozammal(!) öntötte el a vidéket. A hivatalos statisztikák szerint összesen 56 áldozata volt a tragédiának, a valóságban azonban csak Szatmárnémetiben több mint 100 fő volt a halottak száma.

Kereskényi Gábor polgármester beszédében külön kiemelte bajtársunk, v.l. ns. Kaiser Ernő nemzetőr ezredes szerepét, aki a vész idején árvízi hajósként, egy rekvirált ladikkal és egy gémeskút kútostorából rögtönzött hajtórúddal, gondolásként járta az utcákat, mivel a hivatalos mentés csak másnap vette kezdetét.

Az egyik emlékező, aki kislányként élte át a katasztrófát, könnyes szemmel borult megmentője nyakába.

Kaiser Ernő elmondta: felnőtt, életerős embereket nem mentett. Azoknak azt tanácsolta, hogy kössék ki magukat a fák felső ágaihoz, hogyha a kimerültségtől már nem tudnak kapaszkodni, ne potyogjanak a háborgó vízbe. „Csak” gyerekeket, öregeket és betegeket vitt menedékbe, akikre a biztos halál várt volna az áradásban. 187 főig számolta az utasait, azután már túlfáradt volt hozzá, hogy jegyezze számukat.

Kétfős küldöttségünk a kedves fogadtatástól meghatottan helyezte el koszorúját az emlékműnél, tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

forrás: Szabó János nör. ezds.

közzétette: szerkesztőség