Nyárbúcsúztató

Énekeseink fellépésével Szeptember 12-én 14 órától nyárbúcsúztató nótaműsorra kerül sora Pomázi művelődési házban. (Pomáz, Huszár utca 3.)

A zenei kíséretet ifj. Déki Lakatos Sándor és cigányzenekara szolgáltatja.

Rendező: Palánkai Margit nőr. ezredes

Műsorvezető: Békési Kocsa Irén nőr. őrnagy

Heves megye egyik beszámolója

Magyar Nemzetőrség Országos 56-os Szervezet
1956 Magyar Nemzetőrség / Heves megye
2015. év 3. negyedév
beszámolója

2015.01.05.: Eger vitézi emlékhelyeknél, kettős-keresztnél, doni emléktáblánál 1848-1956-os emlékhelyeknél, egri országzászlónál tisztelgés kegyelettel és az egri 60. ezred emlékoszlopnál. v. ns. l. Timár Ferenc

2015.01.07.: Vitézi Rendi megbeszélés, koszorúzás a doni emlékhelyeknél

2015.01.11.: Heves Hősök terén koszorúzás a doni áttörés emléknapján, a II. Világháborús emlékmű újraszentelése Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, utána ökumenikus áldás, majd a Művelődési Központban az Abasári Kórus katonadalokat énekeltek.
Koszorúzott, és a megemlékezésen részt vett v. Keresztesi István, v. Lányi József, v.ns.l. Timár Ferenc, Kömlő községben v. dr. Nagy Jenő

2015.01.22.: Eger, Történelmi, Vitézi, 1956-os 60-as ezred egri emlékhelyeknél és az egri országzászlónál kegyelettel főhajtás. v.l. Harsányi Jenő vitézi hadnagy Történelmi vitézi rend

2015.01.24.: Megemlékezés a doni hősökről az egri Dobó téren a doni emléktáblánál koszorúzás majd a Minorita templomban szentmise.
Budapestről részt vett Dr. Töll László ezredes – HM, a hagyományőrző doni emléktúra résztvevői – 200 fő. A szentmisét celebrálta főtisztelendő Urbán Imre tábori esperes Úr. Köszöntőt mondott dr. Habis László egri polgármester. A megemlékezésen részt vett Dr. Pajtók Gábor kormánymegbízott, valamint a Történelmi Vitézi Rend tagjai.

2015.02.03.: Eger Történelmi Vitézi Magyar Nemzetőri emlékhelyeknél főhajtás az egri országzászlónál tisztelgés. v.ns.l. Timár Ferenc.

2015.02.05.: Eger Történelmi Vitézi Nemzetőri valamint az egri országzászlónál tisztelgés és főhajtás a Felvidékről v.ns.l. Zetényi-Csukás Dénes László székkapitány, valamint 5 fő lovag.

2015.02.08.: Budapest hazatérés temploma megemlékezés v. Nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úr halálának 58. évfordulóján a Történelmi Vitézi Renddel a Horthy Miklós társasággal Hevesről részt vett: v.ns.l. Timár Ferenc.

2015.02.14: 18:00 óra Tenk Szent Imre Katolikus Általános Iskola tornatermében rendezett jótékonysági bálon meghívottként vett részt v.ns.l. Timár Ferenc és Ildikó asszony.

2015.02.19.: Budapest-Tardos Vitézi Rendi megbeszélés, jelen van v.ns.l. Zetényi Csukás Ferenc, v.ns. Illyés Zsolt, Lovag prof. Dr. Zilahy Miklós Géza v.ns.l. Bágy Szász Ottó, V.l. Publik Antal.

2015.02.26.: Elismerő oklevél az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulójának évében Szilva Sándorné Kakas Ella Úrasszonynak család és baráti körben való átadása Jelen van Keresztesi Istvánné a Hevesi Keresztelő Szent János Kórus tagja, Dr. Szilva Boglárka karvezető, v. Keresztesi István, v.ns.l. Timár Ferenc nőr. altábornagy,

2015.02.28: 8:30 A Kápolnai csata 166. évfordulója X. Tarna-Völgyi Huszár és Katonai Hagyományőrző Dísszemle (Kápolnai iskola udvar) kompolti futballpálya csatabemutató, üldözéses csata kápolnára 11:00 csatabemutató kápolna 11:30 megemlékezés díszszemle, hagyományőrző verseny, koszorúzás. Koszorúz v.ns.l. Timár Ferenc nőr. altábornagy Vitézi székkapitány.

X. Tarna-völgyi Huszár és Katonai Hagyományőrző Találkozó

2015.03.01.: 9:00 Hagyományőrző eskütétel a Kápolnai Templom előtt, átvonulás Kálba, Díszszemle Kompolton a templom előtt, ns. László Zoltán Magyar Honvéd Vadász Hagyományőrző Csoport Őrnagya, Fülöp Tibor Programigazgató Hagyományőrzés 11:00 koszorúzás Kál Főterén, Koszorúzott Morvai János Kál község polgármestere, Péntek László Erdély Körösfő alpolgármestere. Dr. Szabó Anikó jegyzőasszony, Vitkó Egon Magyar hagyományőr Világszövetség elnöke, v.ns.lg. Timár Ferenc nőr. altábornagy Vitézi székkapitány 13:00 a csapatok vonulása Kápolnára 14:00 rendezvény zárása. Köszöntőt mondott Dr. Berecz Kálmán Kápolna polgármestere, koordinátor Szalóki Péter alpolgármester, Ignácz Szabolcs Tófalu polgármestere, részt vett még Berecz Mátyás, az Egri Vármúzeum igazgatója. Imát mondott és megáldotta a Hagyományőrzőket Urbán Imre nyugállományú ezredes tábori esperes ezen az eseményen v.ns.lg. Timár Ferenc nőr. altábornagy (lieutenant-general) Heves megyei elnök, Vitézi Rend székkapitánya, a Hűség 1956-os Magyar Vidék Országos Egyesület nevében Hűség 1956-hoz érdemkeresztet nyújtott át. Kompolt község polgármestere Balázs Zoltán a helyszínt a futball pályán biztosította a Hagyományőrzők részére.

2015. március: Felkészülés a március 15-ei megemlékezésekre és koszorúzásokra Hevesen.

2015. március 15. : Hevesen a császi temetőben 5 helyen a kegyelet virágait helyezte el: kopjafánál, a 284 Nemzetőr nevét tartalmazó obeliszknél, valamint a sírkertben, majd Hevesen a Polgármesteri Hivatal előtt koszorúzott v. Lányi József v. Keresztesi István v. Zsák József, v.ns.lg. Timár Ferenc, székkapitány, nőr. altábornagy, Tóth Lászlóné Erika majd a házasságkötő teremben ünnepi műsoron vettünk részt valamint a Római Katolikus Templomban 56-os megemlékező szentmisén. Celebrálta Nagy István esperes.

2015. 03.28.: Hatvani csata Helyszín Hatvani népkert, 13:00-kor Ünnepi Szentmise Szent Adalbert plébániatemplomban, majd a hagyományőrző lovasok felvonulása a Kossuth Tértől az 1849-es emlékműhöz, belvárosi temetőben megemlékezés és koszorúzás, Hagyományőrzők és lovasok felvonulása, a Hevesi Fúvós Zenekar műsora. Csatabemutató, Néptánc együttesek bemutatkozása. 18:30-kor heves Megye Napja bemutatkozása Heves Megye Nagykövetei: Kovács Kati táncdalénekes, Klauszmann Viktor, valamint v.ns. Maczky Kő Pál Levente Lajos Kossuth-díjas szobrászművész mutatkoztak be.

2015.04.02: 9:30. Tavaszi hadjárat a Hatvani csata bemutató díszszemle a Főtéren, Toborzó: Ujváry Ferenc művelődési ház előtt, Pacsirta útnál Coop ABC-nél valamint a Liszt Ferenc Térnél. Vonulás a csata helyére a Balázs tanyára az eseményen részt vett VIP meghívottként v.ns.lg. Timár Ferenc, székkapitány, nőr. altábornagy koszorút helyezett el Boldogon a kápolna falán levő Dr. Davida Sándor lengyel származású 1848-49-es Szabadságharcos emléktáblájánál a templom mellett lévő a II. Világháborús emlékműnél mécses-gyújtás, v. Tóth Mihály sírkeresztjénél virág elhelyezése és a Szent István parkban levő 1905-ös keresztnél és szobornál.
15:30-kor Jászfényszarun Hagyományőrző megemlékezés és felvonulás köszöntőt mondott Győriné Dr. Czeglédy Márta polgármesterasszony melyen részt vett VIP meghívottként v.ns.lg. Timár Ferenc, székkapitány, nőr. altábornagy, Fülöp Tibor Hagyományőrző programigazgató, valamint v. Vesztergám Miklós tárogatóművész, valamint a körzet országgyűlési képviselője Jászberényből.

2015. május hó 16-17-én Hagyományőrző Katonadal Fesztivál Abasár melyen részt vesz v.ns.lg. Timár Ferenc, székkapitány, nőr. altábornagy és Aba Sámuel Hagyományőrző dalkörnek 1956 Magyar Vidék Országos Szövetség elismerő oklevelét nyújtja át a kórusnak valamint 1 db Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Hűség érdemkeresztjét a kar vezetőjének Kámán Árpád Úrnak.

2015. május 30.: Ónod községben megemlékezés (országos gyűlés emlékparkban koszorúzás és megemlékezés) melyen részt vesz v.ns.lg. Timár Ferenc, székkapitány, nőr. altábornagy. a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet elismerő oklevelét nyújtja át v. ns. Zombory István vitézi hadnagy, Nemzetőr Őrnagy Úrnak. A Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet hűség 1956-hoz nemzetőr érdemkereszt kitüntetést adja át v. ns. Poroszlay Balogh Zoltán Rezső vitézi hadnagy nőr. ezredes Úrnak.

2015. június 2.: A Hortobágyra kitelepítettek emlékhelynél koszorú elhelyezése v. Dr. Nagy Jenő vitézi hadnagy.

2015. június 04. 16:30 Heves Város Trianoni Megemlékezés, Turul Szobor megkoszorúzása. Részt vett: v. Lányi József, v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány nőr. altábornagy.

2015.június 14.: Heves Vármegye Boldog községben boldogi búcsún VIP meghívottként vett részt v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy.
Majd koszorúz helyezett el a kápolna falán levő Dr. Davida Sándor emléktáblánál, Szent István parkban a Davida és az Ujváry család által állított 1905-ös keresztnél, a második világháborús szobornál. A régi temetőben v. Tóth Mihály sírjára elhelyezte a kegyelet virágait Ildikó asszonnyal.

2015.június 15: Tenk községben a Papp-Szász kertben a Szent Imre Katolikus Általános Iskola sportpályán egészségnapon VIP meghívottként részt vett v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy és Ildikó asszony az egészségnapra érkezett ns. Katus Attila fitness edző és bajnok valamint Borsod Megyéből ns. Garamvölgyi Attila és ns. Czégel Erika fitness edzők és bajnokok. Fél órán keresztül aktívan sportoltunk.

2015. június 16.: Nagy Imre halálának emléknapján mécses-gyújtás.

2015.június 20.: Kápolna nagyközségben VIP meghívottként a Katonadal és Dal emléknapján vett részt v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy majd Magyar Nemzetőr Országos 56-os Szervezet érdemkeresztjét nyújtotta át Urbán Imre esperes plébános tábori lelkész ezredes atyának.

2015.június 19.: Eger városában a történelmi emlékhelyeknél Nemzetőr emléktábláknál az országzászlónál róta le kegyeletét főhajtással v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy v.l. Harsányi Jenő Történelmi Vitézi Rend vitézi hadnagya. v.ns.l. Papp Kálmán nőr. vezérőrnagy.

2015.július 18-19.: XXI. Jász Világtalálkozó Jászalsószentgyörgy VIP meghívottként részt vett v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy. A Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend és az 1956-os Nemzetközi Lovagrend tagjaival.

2015. július 31.: Heves város császi temetőjében levő 1848-49-es kopjafánál, 248 Nemzetőr emlékoszlopánál valamint a sírkertben mécses-gyújtás és a kegyelet virágainak elhelyezése. Innen indultak Heves Vármegye Nemzetőrei Délvidékre.

2015.augusztus 7-8-9.: Jászberény városában hagyományos Csángó Fesztiválon részt vett v. Keresztesi István, v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy v. Lányi József, v. Zsák József, Keresztesi Istvánné a Keresztelő Szent János kórus tagja.

2015.augusztus 08.: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyében Jászszentandrás nagyközség határában levő IPA emlékszobornál VIP meghívottként vett részt v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy a Nemzetközi Gasztronómiai és Szarvasgomba főzőversenyen. Majd az emlékszobornál koszorút helyezett el.

2015. augusztus 11.: Eger város történelmi és nemzetőri emlékhelyeknél és az országzászlónál kegyelet lerovása főhajtással, v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy és v. l. Harsányi Jenő a Történelmi Vitézi Rend vitézi hadnagya.

2015.augusztus 12-13.: Heves Város császi temetőjében cserjeirtás és fűnyírás v. Lányi József vezetésével 8 fő közmunkással.

2015.augusztus 16.: Gödöllő Városában a Gödöllői Királyi Kastély kertjében ifjabb Horthy István főhadnagy, kormányzó-helyettes szobránál koszorúzott v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy a Történelmi Vitézi Rend v. ns. Hunyadi László főkapitány Úrral és v. ns. Barátosi dr. Bucsy László törzskapitány Úrral.

2015.augusztus 19.: Heves város Történeti Múzeumában a “Hevesi Nemes” kiállítás megnyitón részt vett v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy, v. Lányi József önkormányzati képviselő, v. Keresztesi István, valamint Keresztesi Istvánné a Keresztelő Szent János kórus tagja.

2015.augusztus 20: Heves Városban a Szent István napokon 9:00-kor koszorúzás a Szent István szobornál koszorúzott v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy v. Lányi József, valamint Keresztesi Istvánné a Keresztelő Szent János kórus tagja.
9:30-kor ünnepi Szentmise, 10:30 Központi Park Székely Kapu avatása, majd a Művelődési Központban kulturális programokon vettünk részt.

2015. augusztus 21-22.: Az ünnepi műsorokon részt vett v. Keresztesi István v. Lányi József v. Zsák József, valamint Keresztesi Istvánné a Keresztelő Szent János kórus tagja.

Heves Vármegye Heves város, 2015 augusztus 26.
Továbbiakban is a hagyományoknak megfelelő megemlékezéseken, koszorúzásokon, emlékhelyeknél levő főhajtással, valamint mécses gyújtással és a kegyelet virágainak elhelyezésével kíván részt venni a Vitézi Rendünk és a további 2015. évi programokon részt venni.

Írta:
v.ns.l. Timár Ferenc székkapitány, nőr. altábornagy

koszorúzás

Segítség kérése

Fortuna

Szerintem emberi kötelesség segíteni, aki tud ennek a kis törékeny énekesnőnek…a levele egy sikoly és valódi érzéseit tükrözi…
Aki teheti ossza meg!

„Életem a zene…”
A szeretet és a zene ereje segít, hogy bírjam a dialízist és a többi betegségem pokoli fájdalmakkal és a mellékhatások félelmeivel való állandó küzdelem kibírását.
De azt hiszem, most készülök feladni…
Egészség. Amíg el nem veszítjük, olyan természetes hogy van, és nem vesszük ajándéknak, értéknek. Pedig a legnagyobb érték. Sajnos, mikor erre rájövünk a legtöbb esetben már késő. Persze, különböző szintek vannak… A „késő”-t arra értem, mikor már minden percet meghatároz a fájdalom és a rosszullét, s már a tudatra és a legegyszerűbb tevékenységre (teszem azt fogmosás, séta, ami másnak oly természetes, és a döntés hatalma, hogy mikor hova mehet az ember – de mégsem teheti a mellékhatások, vagy a „felállni is nehéz” gyengeség miatt) is hatással van és befolyásol. A test, a betegség az úr…
Nem egyszerű és szinte átláthatatlan történet az enyém. A végeredményem ára a végstádiumú veseelégtelenség, a kemény gyomorfekéllyel és a 23 éve tartó cukorbetegség megannyi komoly szövődményével járó állandó szenvedés. Közel egy éve, a művesekezelés kezdete óta ez nem élet. Csak vegetálás és küzdelem. Hatalmas erőfeszítéssel őrzöm a látszatot… Még mindig van, aki nem is sejti. Hallgatni sajnos mindig tudtam. A pályám miatt (ahol még sokszor a makkegészségesek közt is néha farkastörvények uralkodnak) úgy gondoltam erős leszek, amíg csak dolgozhatok, és mindent kibírok, de már nem vagyok benne biztos.
32 év – ennyi idős vagyok. Azt gondolom, mindig szerény és önértékelési gondokkal küzdő lány voltam, ennek is múltra visszavezethető oka van, már látom. Későn, de látom. Ez a 32 év azt hiszem tartalmasabb, sűrűbb és az átlagnál – ha van ilyen – sokkal több szenvedéssel teli volt, mint bírható. Most fáradtam el. Sajnos az elmúlást sem adja a sors egyszerűen. Én, aki annyira szereti az embereket és mindig is boldog volt, hogy adhatott, és aki sokáig elfogadni semmit nem akart és tudott, most arra szorul, hogy megosztva történetét, segítséget kérjen. Egészségen kívül semmi mást nem szeretnék, de ez már nem az orvostudományon múlik. Viszont abba a helyzetbe kerültem, hogy nincs hol laknom. Fáj ezt feleleveníteni, hogy alakult így.
Anyám már nem él, amíg élt, állandóan vert és lelkileg terrorizált engem és a kishúgomat. Rengeteg bántalmazást és gonoszságot követett el ellenünk. Rettegés volt a gyerekkorunk.
A nagyszülők is ott éltek velünk, de sajnos ők is nagyon nehéz esetek, miért is írnám már a rosszat róluk… Mi a testvéremmel, aki külföldre menekült (a helyzet, a veszély és az elől, hogy esetleg lát meghalni), mi sok-sok éven át hallgattunk és senki nem sejtette, miben élünk. Azt hittem, nem élem túl, mikor 2 éve a testvérem elment. Hajszálon múlt, hogy így is lett. Többször előfordult, hogy az orvosok és senki nem gondolta volna, hogy túlélek dolgokat. Eddig igen, de csak egyszer nem fogom…
Amióta kétnaponta művesekezelésre járok, sokszor rászorulok autós és egyéb segítségre, és ha nem lennének nekem a világon a legcsodálatosabb barátaim, már rég nem léteznék, de őszinte leszek: úgy, hogy nem lehetek a magam ura, ha nem tudok önállóan közlekedni és magamat ellátni, úgy nem szeretnék élni. Azt nem tartom méltó életnek kortól függetlenül, a kiszolgáltatottságot. Attól rettegek, pedig részben már kiszolgáltatott vagyok…
Pokol volt ezt a levelet is megírni és nekem az átlagnál is kínosabb kérni… ez nem én voltam… Megköszönöm, ha tudnak segíteni és az is segítség, ha dolgozhatok. Hátha én oldhatom meg és finanszírozhatom a lakhatásom. Dolgozni tudok… ez tartott életben, utolsó leheletig énekelni … A drága közönségem érzi! Megmutathatok az előadásokon valami olyat, amihez nem a szavak kellenek, hanem a zene segítségével érzékeltetni a csodálatos energiákat, értékeket és megmutatni, mennyi mindennek örülhetünk, pláne ha egészség, szerető emberek és barátok vesznek körül…
Most jön ismét a neheze: kérem, ha anyagilag, vagy ha azzal, ami számomra még a legnagyobb örömöt, küzdeni erőt és megélhetést jelenti, hivatásommal kapcsolatos munkákkal tudnak segíteni, kérem keressenek meg a lehetecsoda@gmail.come-mail címen!

Bankszámlaszám: OTP 11773092-00494137

https://www.facebook.com/GorogHajnalka?fref=nf Görög Hajnalka hivatalos oldala

Budapest, 2015. augusztus 25.

Írta és szerkesztette:

Bársony Róbert nőr. vezérőrnagy

 

Tóth Ilonka Női Kézilabda Emléktorna – Csömör, koszorúzások

11913288_950026975056983_1897360164_n11944762_950027341723613_973211900_n11944825_950026971723650_1667647328_n11951066_950027058390308_1793041134_n11897058_950025738390440_1886368831_n11903551_950026275057053_729567580_n11908158_950025745057106_2020258383_n11910925_950027408390273_1076102809_n11911824_950025648390449_1191612633_n11914282_950024738390540_1615429198_n11933093_950024985057182_1811575640_n11913288_950026975056983_1897360164_n11896985_950025251723822_330704265_n11927305_950024728390541_1057705062_n11930695_950024948390519_750864831_n

A verseny célja:
– Tóth Ilona, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Hősére emlékezés
– A sportág népszerűsítése, a meghívott csapatok részére megfelelő színvonalú mérkőzések biztosítása, felkészülési lehetőség a 2015-2016. évi kézilabda Nemzeti Bajnokságok felnőtt női mérkőzések küzdelmeire
– A résztvevő csapatok, játékosok, vendégek és látogatók közötti sportkapcsolatok, sportbarátságok kialakítása, fejlesztése

Ezek a meccsek a nézőtér befogadó képessége és a rendelkezésre álló csekély erőforrások miatt sem vetekedhetnek egy KBSK – MKB MVM Veszprém KC, vagy egy THW Kiel – Barcelona rangadó külsőségeivel, ahol pokoli és fanatikus tömeg őrjöng a győzelem érdekében, de az itt látott attraktív és intelligens kézilabdázó nők között is volt iszonyú rivalizálás, gyors játék és fifika bőven, a kitűzött célokat pedig a  torna maximálisan elérte. Valószínűsíthetően néhány tehetséges játékos az itt látottak alapján előbb-utóbb kiköt a Ferencvárosban, Érdben, vagy a Győri Audi ETO KC-ben – az NB 1-ben…

Az emlékrendezvényt v. I. Dömötör Zoltán nőr. vezérezredes, az 1956 Magyar Nemzetőrség Elnök – Főparancsnokának üdvözlő szavai után Fábri István – Csömör Polgármestere nyitotta meg.

Fővédnök:
Dr. Kocsis Máté – Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, Budapest Józsefváros polgármestere.

Az esemény díszvendége Székely Dezsőné, Sebestyén Mária (“Hosszú Mária”) volt, aki nyugalmazott rendőr alezredes, valamint a nemzetőrségünk ezredese. Idén márciusban Áder János Köztársasági Elnök Úrtól kitüntetést kapott. Alapító tagja volt a POFOSZ-nek, és a Szent György Lovagrend tiszteletbeli nagypriorja, valamint a Máltai Lovagrend Ciprusi Dámák Főparancsnoka is egyben.

A megnyitót követően a Főparancsnok sípjelére – aki korábban NB 1-es kézilabda játékos és 9256 kézilabda mérkőzés játékvezetője is volt – indult a Tököl – Csömör rangadó, amely szikrázóan kemény és gyors játékot hozott. Ezután következett a Mogyoród és a XVI. kerületi csapat szintén élvezetes mérkőzése.

Résztvevő (felnőtt női) csapatok:
– XVI. Kerületi KMSE
– Tököl KSK
– Mogyoród KSK
– Csömöri SZSSZN KFT

Összesen 8 mérkőzés volt – a korábban a honlapon közöl lebonyolítási rend szerint.

A díszes serlegek közül az 1. helyért járót a Tököl csapata nyerte.

Második helyen a meglepően szívósan küzdő Csömör végzett.

A bronzérem a budapesti csapaté, még a 4. hely a Mogyoródé lett, melynek soraiban valódi karakter átlövőt is felfedeztem. Még sokra viheti…

A torna legjobb kapusa Cziráky Fanni lett a XVI. kerület csapatából.

A legjobb mezőnyjátékos Horváth Tünde lett a Csömörből.

A gólkirálynő/legjobb góllövő címet a 18 bombagólt vágó Kovács Adél lett – Tökölről.

A rendezvény mintaszerű lebonyolításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Cirjék János Attila nőr. ezredes – sportigazgató úr.

A rendezvény fotóit Schönauer Gábor nőr. százados készítette.

A résztvevő 4 csapat részére és a 3 játékvezető hölgynek a “Csalogány elszállt” című Tóth Ilonkáról szóló könyvet v. I. Dömötör Zoltán nőr. vezérezredes, az 1956 Magyar Nemzetőrség Elnök – Főparancsnoka adta ajándékba.

Az 1. helyezettnek járó díjat Kovács Péter úr, a Budapest, XVI. kerület polgármestere és a rendezvény védnöke adta át.

A díjak átadásánál segédkeztek a főparancsnok, valamint a főparancsnokság tisztségviselői: Dömötör Zoltán – főparancsnok, Fejes Frigyes – elnökhelyettes, Cirjék János Attila – sportigazgató, Bársony Róbert –  szervezési bizottság elnök, Máhli Imre , Pető Dénes – Budapest, XVI. kerületi parancsnok, Papp Kálmán – gazdasági igazgató, valamint Kőszegi Endréné, aki a női szekció vezetője.

Az eredményhirdetést és a parancsok felolvasását a felsorakozott csapatokkal szemben Dömötör Zoltán és Bársony Róbert végezte el.

A sportrendezvény sikeres lebonyolításáért köszönetünket fejezzük ki Válé Flórián úrnak, aki a Csömöri Sport és Szabadidő Szervező Nonproft Kft. ügyvezetője.

A nap hátralevő részében koszorúzások lettek végrehajtva.

1. Tóth Ilona szobránál – Árpádföldön.

(A fent említett személyek többségének jelenlétében koszorúzott: Pető Dénes, Hosszú Mária)

2. Gloria Victis emlékmű – Csömör

(A fent említett személyek többségének jelenlétében koszorúzott: Főparancsnok, Kőszegi Endréné)

3. Kistarcsai Internáló Tábor

(A fent említett személyek többségének jelenlétében koszorúzott: Gazdig Róbert, Gazdig Róbertné)

A tartalmas napot baráti vacsora zárta a Nosztalgia étteremben.

A küldöttséget itt vendégül látta: Boross Jenő 1956-os forradalmár, csömöri testnevelő tanár fia. Mindezt szívből megköszönjük neki!

Budapest, 2015. augusztus 24.

Írta és szerkesztette:

Bársony Róbert nőr. vezérőrnagy

 

Röviden a Szent Jobb Körmenetről

v. I. Dömötör Zoltán nőr. vezérezredes, az 1956 Magyar Nemzetőrség Elnök – Főparancsnoka, aki  díszvendégként más jelentős eseményen volt jelen és az elnökség köszönetét fejezi ki a Bazilika előtti téren a szentmisén, majd  a Körmeneten részt vett és ott a szervezetünket  képviselő bajtársaknak.

A jelen lévőket a Főparancsnok szóbeli dicséretben részesítette.

Az 1956 Magyar Nemzetőrség e rendezvényen végre “áttörte a falat” és büszkén képviselhette a hiteles 56-os lobogó alatt színeinket  e nagy ünnepen.
A zászlóvivő Lehr András nőr. vezérőrnagy volt, ki Németországból is hajszál pontosan megérkezett és végig mintaszerűen vitte a lobogót.
A hosszú menet alatt mindvégig vastaps és fényképek ezrei készültek a kordonokon kívül álló sokadalom részéről, ami felemelő érzés volt mindannyiunk részére.
Természetesen a TV csatornák közvetítésiből sem maradtunk ki, a Duna World TV jóvoltából például az egész Kárpát – medencében láthatóak voltunk.
Ez nem hőstett, sokkal inkább egy időszerű kötelesség volt, melyet eltökélten teljesítettünk.
(El kell végül zárójelben mondani, hogy akadt pár ember, ki lekésett a tiszteletjegyek átvételéről, így a beléptetéskor természetesen nem engedték be őket.
Kérjük, hogy ha jövőre is lesz lehetőségünk a díszszektorban ülni, akkor azok, akiket ez a  megtiszteltetés ér – 2016. évben már olvassák a honlapot, pontosabbak legyenek, ha kell egy órával előbb érkezzenek a meghirdetett helyre és a megjelölt személyhez.
Az ilyen kiemelt, a legfőbb állami vezetőket, több 100 ezer embert vonzó eseményre idejében szükséges megérkezni, természetesen az öltözködési utasításnak megfelelő egyenruhában.)
Budapest, 2015. augusztus 24.

Írta és szerkesztette:

Bársony Róbert nőr. vezérőrnagy

 

Szent Jobb Körmenet – Budapest, Bazilika – 2015. 08. 20.

szentjobb_216_2009062174252_957

v. I. Dömötör Zoltán nőr. vezérezredes, az 1956 Magyar Nemzetőrség Elnök – Főparancsnoka és az Elnökség tagjai elhívják a Körmeneten részt vevő bajtársak figyelmét, hogy a Bazilikánál megrendezendő Szent István napi ünnepségen a 4-es szektorba  22 db ülőhely van számunkra fenntartva.

A rendezvény lebonyolításával megbízott németországi parancsnokunk – v. Lehr András nőr. dandártábornok 20-án 16. 00-kor személyesen adja át a belépőjegyeket a Bazilika V-ös kapunál, ahonnan a 4-es szektorba lehet bejutni. (Arany János utca felőli kapu!)

A várhatóan hatalmas tömegre és a  legfőbb állami vezetőkre, valamint a jelen lévő médiákra  tekintettel kérem, hogy a bajtársak az öltözködési szabályzatnak megfelelő egyenruhában és pontosan érkezzenek a megadott helyre!

(Aki esetleg nem találja az Arany János utca / Hercegprímás utca felőli kaput az a rendezőknél érdeklődjön.)

A Körmenet idején a Főparancsnok a XVI. kerületben lesz rendezvényen díszvendég.

_20150522200429_36

Írta és szerkesztette:

Bársony Róbert nőr. vezérőrnagy

 

Megemlékezés a 70 éve elesett tűzszerészekről

 

 wd

2015. július 18-án (szombat) 14 órakor tartotta hagyományos megemlékezését a Veterán Aknakutatók- és Tűzszerészek Bajtársi Egyesülete, az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj és a Vitézi Rend az Esztergom – Belvárosi temetőben lévő három hős honvéd tűzszerész sírjánál.

A Belvárosi temető III. D parcellájának 5. sorában található egy kovácsoltvas kerítéssel körülvett hármas sír. Kétoldalt egy-egy magas tujafa, középen vasból készült kereszt, tetején rohamsisak, alatta babérkoszorú. Elöl három fakereszt, rajtuk lemezből kivágott rohamsisak lap és vaslemez sírtábla:

v. Tandler István honvéd őrvezető, utász tűzszerész, élt 34 évet 1945. augusztus 1.
v. Zalecker Lajos honvéd őrvezető, utász tűzszerész, élt 22 évet  1945. augusztus 1.
v. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető, utász tűzszerész, élt 26 évet  1945. július 20.

A II. Világháború Magyarországon 1945. április 4-én véget ért. A háborúból rengeteg fel nem robbant akna, tüzérségi lövedék, bomba maradt szerteszéjjel. Aknakutató tűzszerészeket kerestek, akik önként vállalták, hogy ezeket a veszélyes szerkezeteket hatástalanítják. Esztergom 1944. december 28. – március 23. között négyszer cserélt gazdát. El lehet képzelni, hogy a német és szovjet csapatok mennyi robbanótestet hagytak hátra a város térségében. A frissen megalakult aknakutató századot 1945 nyarán Esztergomba vezényelték. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető és Márta László honvéd őrvezető a II. kerületi parancsnokságtól (Alföldi Régió) jöttek. Tandler István és Zalecker Lajos honvéd őrvezetők az I. kerületi parancsnokságtól (Budapest Régió) jöttek.

1945. július 20-án délelőtt 10 órakor Esztergom-Kenyérmező vasútállomástól 800 méterre II. világháborús német harckocsi-elhárító aknamező semlegesítése (vakra szerelés) közben felrobbant egy akna. Miklós Lajos a helyszínen életét vesztette. Társait az esztergomi kórházba szállították, ahol sérüléseibe napok múlva belehalt Zalecker Lajos és Tandler István.
Miklós Lajos testének maradványát (fél pár utászcsizmát egy lőszeres ládában) ideiglenesen a majorban temették el. A járőr negyedik tagja Márta László, hosszas kórházi kezelés után épült fel, testéből 36 szilánkot operáltak ki. A sírokat sokáig Márta László gondozta. 1966-ban Ő készíttette a kereszteket, névtáblákat és a vaskerítést. Abban a szerencsében volt részem, hogy ismerhettem, és megtisztelt a barátságával. 1994-től a gondozást Németh Lajos református lelkész vezetésével a gyülekezet végezte. A megemlékezésekbe Beer Miklós plébánossága idején a katolikus közösség is bekapcsolódott. 1996-ban vitéz Csomor Gyula főhadnagy megígérte, hogy virágokat, dísznövényeket ültet a sírra, és gondozza azokat. 1997. március 7-én a virágok ültetése közben holtan hanyatlott bajtársai sírjára. Innentől Pethe Sándorné (Piroska néni), majd Balázs Ferenc tűzszerész törzsőrmester és felesége Erzsike gondozták a sírokat. 2007-től a feladatot a Vitézi Rend vette át, amely a megemlékezések szervezését is végzi. 1986-tól az 1. Önálló Tűzszerész-és Aknakutató Zászlóalj parancsnoka, Láng László honvéd tűzszerész ezredes, majd Molnár Sándor honvéd tűzszerész ezredes és Török Lajos György honvéd tűzszerész ezredes nyújtottak segítséget.

A 70. évfordulóra rendezett megemlékezésen a síroknál díszőrséget adott az 1956 Magyar Nemzetőrség (Szabad Gyula, Simonek Antal), a Budai Nemzetőrség (Dézsi János, Kuszmann Károly, Aladzsics Zoltán), a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület (Takács István). A megemlékezésen igét hirdetett Révfalviné Budai Julianna református lelkész. Ezt követően közösen elénekeltük a Himnuszt. Pálmai József tanár két katona éneket „…Katona vagyok én, ország őrizője, sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle. Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol. Fekete gyászvirág búsul ablakában…” elénekelt, majd elszavalta Sós Zoltán versét:
„…Holdbéli táj, robbanások sebe az anyaföldben, rücskös, gyötört határ, hogy nézni fáj. De hányszor fájóbbak az emberi testen a szilánkok okozta vérző kráterek. De hányszor fájóbb a szétszállt suhanc, a tanyafalra kenődött kisgyerek…”

Bánhidy László, Esztergom város alpolgármestere, rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a tűzszerészek munkája ma már sokkal könnyebb a modern technika (fémkereső, védőöltözet, robot stb.) segítségével. A három sír áldott emléke a hősiességnek. Reméli, hogy a jövőbeli megemlékezéseken a fiatal nemzedék is érdeklődéssel vesz részt.

Láng László nyugállományú ezredes, az 1. Önálló Tűzszerész-és Aknakutató Zászlóalj volt parancsnoka megemlékező beszédében többek között a következőket mondta: Ilyen szakma, mint aknakutatás, nem volt a háború után. 1960-ig vagy aknát telepítettek a Délvidéken, vagy mentesítettünk. Az 1950-es évek végére már feladatként jelentkezett a tűzszerész- és aknakutató képzés. Műszer és módszer nélkül dolgoztak. Többször átalakították az állományt. 1975-ben hozták létre a lőszer feltáró szakmát. Az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj megkapta az Elnöki Tanácstól a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést. Szeptember 28-án van a Tűzszerészek Napja. Ezen a napon megkoszorúzzák Budapesten az I. kerületi Logodi utcában lévő Tűzszerész Emlékművet, valamint a Hadtörténeti Múzeum udvarán 1995-ben elhelyezett Tűzszerészek Emléktáblát. Reményeik szerint, ez év szeptemberében fog megjelenni a tűzszerészekről írt, a 70 évet felölelő könyv. A 323 hősi halott neve egy külön fejezetben lesz megtalálható. Az ezredes úr megemlékezett az Afganisztánban hősi halált halt bajtársakról is. Beszédét a következő gondolattal zárta: „Az emlékezés az kísérlet, hogy ellenálljunk az idő múlásának. Elmozdulás az elmozdulás szembeni irányba. Hála, amit úgy érzünk, hogy kötelességünk teljesíteni mindazoknak, akik már nem élnek.”

Az Esztergom-Kenyérmező majornál hősi halált haltak, posztumusz vitézek lettek. A Vitézi Rend nevében vitéz Kocsis Lajos emlékezett, és mivel az elesett tűzszerészek is vitézzé váltak, így beszédét a Vitézek Imájával zárta: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Ezek után következtek a koszorúzások. A három hősi halott tűzszerész sírján koszorút helyezett el: az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj nevében Láng László nyugállományú ezredes, a Veterán Aknakutatók- és Tűzszerészek Bajtársi Egyesületének nevében Gáspár József nyugállományú ezredes, a Vitézi Rend nevében Turcsányi János, a Budai Nemzetőrség nevében Dézsi János, Kuszmann Károly, Aladzsics Zoltán, az 1956-os Magyar Nemzetőrség nevében Weldin József megyei parancsnok, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület nevében Fodor Pál, Takács István. A JOBBIK II. kerületi szervezetének képviselője is elhelyezte az emlékezés virágait.

A megemlékezők között jó volt látni néhány fiatalt is, akik eljöttek és a nagy hőség ellenére kitartottak. Meghívottként jelen volt vitéz lovag Bak Péter, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet megyei elnöke, a POFOSZ megyei elnökségének tagja, a Vitézi Rend vitézi őrmestere, a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend lovagja, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége és az 1956 Magyar Nemzetőrség tagja.

A megemlékezést a Szózat eléneklésével zárták. A szertartás végén egy rövid pihenőt tartottak, és elhelyezték a kegyelet virágait az 1923. május 20-án elhunyt BoronkaiBoronkay Ákos nyugalmazott csendőrtábornok sírjánál. Béke poraikra!

Találkozunk jövőre. Őrzik a tűzet, őrizzük a tűzet!

Írta:

A. Bak Péter nőr. dandártábornok

festőművész

P1120264 P1120267 P1120259 P1120258 P1120253 P1120184 P1120190 P1120207 P1120231 P1120252

P1120173 P1120175 P1120177 P1120179

Születésnapi beszélgetés, Történelmi Emlékezés Útja

Születésnapi beszélgetés
Ezen a nyári estén a Sajtóház kiállítóterme egyre több vendéget fogad. Barátok, kollégák, családtagok nézegetik a falakra akasztott képeket, majd gratulálnak a kiállító művésznek. A vernisszázs főszereplője A. Bak Péter festőművész.
– Gratulálok, nagyon tartalmas a kiállítás. Mikor láthattuk utoljára a képeit?
– Nem is olyan régen, tán egy hónapja. A 2015-ös esztendő nekem a jubileum éve. Idén töltöm be a 65. életévemet, és 40 éve volt az első kiállításom a legendás Eötvös Klubban. A mottóm: „Nehéz dolog a festészet, hát még a művészet.” Ennek jegyében négy nagy önálló kiállítást rendezek, a Duna Múzeumban, Esztergomban, az Erzsébetligeti Színházban, itt, a MÚOSZ-ban és a lábatlani Gerenday Házban, a Magyar Festészet Napja alkalmából.
– Közismert, hogy a családban több művész is volt. Ők inspirálták?
– 1950. július 18-án születtem Baján a Vojnich-kúriában. Édesapám, P. Bak János, Janus Pannonius-díjas festőművész. Keresztapám, Rudnay Gyula, Kossuth-díjas festőművész, főiskolai tanár. Mondhatni hát, hogy már csecsemőként festékszagot szippantottam. Ennek jegyében folytattam tanulmányaimat is: Szolnokon kezdtem, aztán a fővárosban folytattam. Képzőművészeti tanulmányaim helyszínei: Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola, Dési Huber István Szabadiskola, Ferenczy Károly Kör, ELTE Képzőművész Köre, Képzőművészeti Főiskola, Moholy-Nagy László Művészeti Stúdió, Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola stb. Sokat tanultam, szinte egész életemben, de volt kiktől. A sors nagyon jó tanárokat osztott mellém. Elsősorban édesapámat, P. Bak Jánost, de mellette ott volt Fischer Ernő, Klimó Károly, Szalai Zoltán, Sváby Lajos, Kokas Ignác, Szlávik Lajos, Luzsicza Lajos, Samodai József, Lossonczy Tamás, Somogyi József.
– Családi örökség az is, hogy rendre vállal társadalmi megbízatást?
– Ezt nem mondhatnám. Ők nem voltak ilyen aktívak. Én sem kerestem soha a megbízatásokat, inkább azok kerestek meg engem. Így lettem tagja a Művészeti Alapnak, majd a jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek-és Iparművészek Szövetségének, Magyar Festők Társaságának, az Esztergomi Művészek Céhének, a Tatavölgyi Alkotók Körének, a Molnár-C. Pál Baráti Körnek, az „OLAJÁG” Keresztény Művészeti Társaságnak, a Független Magyar Szalonnak, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek, a Művészetbarátok Egyesületének, a Magyar Újságírók Közösségének, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Alapító elnöke vagyok a Zuglói Képzőművészek Társaságának, amely most 15 éves, és az ART 16 Művész Csoportnak. 2000-2003 között elnöke voltam a Corvin Művészklubnak. 2010-től választott elnöke vagyok a Rudnay Gyula Társaságnak, amely most 20 éves. A Művészetbarátok Egyesületének régóta tagja vagyok, és különböző tisztségeket töltöttem be. Jelenleg a Művészeti Tanács megválasztott tagja vagyok.
– Hogy tud ennyi megbízatás mellett festeni is, hiszen művei ott vannak a legjelentősebb közgyűjteményekben, festőművészi tevékenységét több díj is fémjelzi, írói munkásságát pedig szintén több kitüntetéssel értékelték.
– Nem panaszkodhatom, valóban sok elismerést kaptam. Egy festőművésznek az a legfontosabb elismerés, hogy hol láthatók a képei, hány emberhez jut el üzenete. Nos, ebből a szempontból „jól állok”, hiszen alkotásaim jelen vannak a kiskőrösi Petőfi Múzeumban, a Ganz Villamossági Művekben, a Kereskedelmi és Iparkamarában, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, a Hatvani Galériában, a Kecskeméti és a Szombathelyi Képtárban. De azokban az alkotótáborokban és művésztelepeken is, ahol dolgoztam, például a Lakiteleki Népfőiskolán, a Gáborjáni, Biharkeresztesi és Mezőmadarasi, valamint a Zebegényi Művésztelepen, a Szolnok-Alcsiszigeti, Ágneslaki, Aranyosapáti Alkotóházban. 1990-től visszatérő lakója vagyok a Kecskeméti Alkotóháznak. 10 éve alapítottam és vezetem nyaranta a Lábatlani Művésztelepet.
– Azt nem is kérdezem, hogy hány helyen állította ki festményeit, hisz’ biztos, hogy hazánkban szinte mindenütt. De volt-e valami rangos külföldi bemutatkozása?
– Hogyne. Az egyik legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor 1986-ban meghívást kaptam a „Magyar Művészek Kaliforniában” című kiállításon való részvételre, Los Angelesbe. 1988-ban pedig kiállításom volt Dubaiban és Londonban. Több kiállítási díjat is elnyertem és 2003-ban megkaptam a Corvin Művészeti Érmet.
– De azt kevesen tudják Önről, hogy show- műsorokban is részt vesz.
– A 2006-2009 között működött „Zuglói Esték” kulturális beszélgetős műsor kitalálója, szervezője és műsorvezetője voltam. A Magyarok Házában egy évig csináltam – dr. Szíj Rezső irodalomtörténésszel együtt – képzőművészeti, irodalmi műsort. Ám az utóbbi években egyre több időt szentelek az írásnak. Különböző sajtóorgánumokban műkritikákat, kiállítási kritikákat, megemlékezéseket, portrékat írok és jelentetek meg. Kismonográfiát írtam P. Bak János festőművész életútjáról „Pázmándhegytől Budapestig”címmel, amit a Művészetbarátok Egyesületében is bemutattam. Több művészfüzetem is megjelent, művészcsoportokról, művészeti társaságokról, Kossuth és Munkácsy-díjasokról. Írói tevékenységemért 2014-ben megkaptam a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat, és a Magyar Toll Alapítvány Petőfi Sándor Emléklapját.
– Látva színpompás képeit, s hallva gazdag életútját, mit is kívánhatnék mást, mint boldog születésnapot és további jó egészséget és energiát, hogy folytatni tudja ezt a csodálatos hivatást.

-dunay-

Ez a  cikkem, amely megjelent az Esztergom és Vidéke lapban. Olvasható a többi cikkemmel együtt az EVID.hu online felületen az interneten.

Ennyit tudtam tenni a Nemzetőrség művészeti tanácsadójaként. Találkoztam Simorka Sándor szobrászművész barátommal, aki a Nemzetőr szobrát készíti kőből. Mondtam neki, hogy adjon bele apait-anyait, mert a bemutatott terven nem sok látszott. Kitűnő szobrász, szerintem jól megfogja csinálni-remélem. Készülök a szokásos 1956-os kiállításunkra a XVI. kerületi Erzsébetligeti Színházban. Jó lenne egy kis pénz hozzá (meghívó, postázás, benzin, büfé). A 21.975.-ft-os nyugdíjamból nem tudom az egészet finanszírozni. A tavalyi kiállításhoz sem kaptam a Nemzetőrségtől pénzt! Azért ezen el kellene gondolkozni, hogy rendjén van ez így? Erről a kiállításról is tudnék szép cikket írni.Lassan gondolkodni kéne a jövő évi 60. évfordulóra rendezendő kiállításról, hogy meglegyen az anyagi fedezete, és hogyan legyen bonyolítva. Pénz nélkül ma már nem lehet kiállításokat rendezni. Senki nem akar ilyen feltételekkel részt venni. Sajnos ilyen lett a világ, és ezt tudomásul kell vennünk.
Üdvözlettel:
Péter

Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján, június 16-án az 1956 Magyar Nemzetőrség Tóth Ilona zászlóalja, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) XVI. Kerületi Szervezete és az ART 16 Művész Csoport Egyesület tagjai, tisztségviselői, közösen mentek végig a Történelmi Emlékezés Útján. Felkeresték a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara épületének falán elhelyezett Nagy Imre emléktáblát, a Kistarcsai Internáló Tábor egykori falán elhelyezett emléktáblát, a csömöri Gloria Victis Emlékművet, amely a kommunizmus 100 millió áldozatának mementója és Tóth Ilona árpádföldi mellszobrát is.
Nagy Imre emléktáblájánál A. Bak Péter Corvin-díjas festőművész, Petőfi-díjas művészeti író, az ART 16 Művész Csoport elnöke emlékezett, és felidézte az akkori idők történelmi eseményeit. 57 éve, 1958. június 9. és 15. között zajlott le Budapesten Nagy Imre és társai pere, amelynek nyomán a forradalom miniszterelnökét két társával együtt kivégezték. Az 1956 utáni megtorlások kérdése az ügyészség súlyos kudarcával végződött Biszku-ügy miatt máig téma Magyarországon. A megtorlás első áldozata a miskolci Soltész József cipész lett, akit 1956. december 13-án fogtak el és december 16-án kivégeztek. A megtorlás utolsó áldozatai: Kovács Lajos, Hámosi István és Nickelsburg László, a Baross téri felkelőcsoport tagjai. Őket 1961. augusztus 26-án végezték ki.
Nagy Imre (1896. VI. 7 – 1958. VI. 16.) a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 5. elnöke 1956. október 24. és november 12. között. Gyermeke, Nagy Erzsébet (1927-2008) újságíró. Nagy Imre elődje Hegedűs András, utódja Kádár János. A forradalom leverését (árulás, szovjet fegyveres túlerő) követően Nagy Imre a családjával és társaival a jugoszláv nagykövetségen keresett és kapott menedéket, ahonnan 1956. november 22-én Kádár János – miután személyesen garantálta biztonságukat és büntetlenségüket – kicsalta őket. Megszegve a jugoszlávokkal történt megállapodást, Nagy Imrét hazatérés közben elrabolták, autóbusszal a mátyásföldi szovjet laktanyába vitték (az épület ma a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karához tartozik), majd családjával együtt a mátyásföldi repülőtérről a romániai Snagovba szállították, ahol házi őrizetben tartották. Tudjuk ma már azt is, hogy Nagy Imrééket a nemzetközi menedékjog lábbal tiprásával, 1957 késő nyarán Rajnai Sándor ávós ezredes tartóztatta le Romániában. A magas rangú és oroszul tökéletesen beszélő főtiszt az MVD utasítását hajtotta végre. A repülőgép, amely a foglyokat Romániából Magyarországra szállította, szovjet katonai gép volt, kísérőként a szovjet titkosrendőrség tisztjei ültek benne. A gépben a megbilincselt Nagy Imre és a többi fogoly szemére fekete, úgynevezett hegesztő szemüveget tettek. A Belügyminisztérium 1957. augusztus 10-én készítette el a Nagy Imre-per vádiratát. Augusztus 26-án Moszkvában Biszku Béla belügyminiszter egyeztette a vádiratot és az ítéleteket Andropovval és más szovjet vezetőkkel. Budapesten a Gyorskocsi utcai fogdában tartották őrizetben. Dr. Radó Zoltán utóda, az 1958. júniusi tárgyalás bírósági elnöke dr. Vida Ferenc volt, aki kihirdette a Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsának ítéletét a Népköztársaság nevében. „Nagy Imre elsőrendű vádlott, aki 1896-ban Kaposváron született, apja Nagy József, anyja Szabó Rozália, nős, Égető Máriával, egy felnőtt gyermeke van, egyetemi tanár, havi jövedelme 3600.-ft nyugdíj, vagyontalan, büntetlen előéletű, magyar állampolgár, Budapest, Orsó utca 43. szám alatti lakos, bűnös: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás büntettében, és ezért őt a Népbírósági Tanács halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéli.”
Ítélethirdetés után elsőnek a halálraítélteket vezették el. A zárkában összeszedték a személyes holmijaikat, azután a rabomobil és a kísérő kocsik kigördültek a Fő utcai börtön kapuján. Meleg nyári délután volt. Még sütött a nap. Budapest utcái tele voltak békés járókelőkkel. Akik mellett a fekete autók elsuhantak, nem is sejthették, hogy Magyarország miniszterelnökét, honvédelmi miniszterét és egy alig 40 éves, kivételes tehetségű újságírót visznek bennük a halál felé. A foglyokat a Gyűjtőfogházba szállították. A kivégzés helyéül az úgynevezett Kisfogház (Kozma utca 13.) udvara volt kijelölve (ma ez is emlékhely). A Gyűjtőfogházhoz tartozó Kozma utcai börtönben aznap reggel a rabokat nem vitték munkára. Az ablakon való kinézést megtiltották. Bebádogoztak minden ablakot. Az ítéletet 1958. június 16-án reggel 5 óra 9 perckor végre is hajtották, akasztással. Nagy Imre holttestét a néhány méterre lévő sétálóudvaron ásták el. A betemetett gödörre ócska bútorokat tettek álcázásként. A börtön felújítása miatt 1961. február 24-én titokban kiásták, köréje kátránypapírt drótoztak, és lovaskocsival hajnalban átvitték a szomszédos Új Köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis név alatt (Borbíró Piroska fedőnéven) jeltelen gödörbe, arccal a lefelé, ismét elásták. A temetőnek ez a része az Állatkert részére szolgált dögtemető volt. Nagy Imre halála világszerte nagy felháborodást keltett. 1989 tavaszán az Ő és a vele együtt kivégzett társainak (Maléter Pál, Gimes Miklós) holttestét felkutatták, exhumálták. 1989. június 16-án a budapesti Hősök terén több százezres tömeg előtt rendezett ünnepélyes szertartáson felravatalozták – Orbán Viktor mondott emlékezetes beszédet –, majd országos gyász közepette újratemették a 301-es parcellában, miközben 235 kivégzett nevét olvasták fel. A Legfelsőbb Bíróság július 6-án hivatalosan is rehabilitálta az áldozatokat. Ugyanezen a napon halt meg a halálos ítéleteket jóváhagyó Kádár János. Nagy Imrére való emlékezését A. Bak Péter,- aki a POFOSZ Komárom-Esztergom megyei elnökségének, Budapest XVI. Kerületi Szervezetének tagja, Budapest IV. Kerületi Szervezetének elnökhelyettese, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet megyei elnöke, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége Ácsi Régiójának elnökségi tagja, az 1956 Magyar Nemzetőrség művészeti főtanácsadója,- a következő mondatokkal zárta. Arany János írta a halálával „éltető eszmévé finomult” Széchenyiről, hogy „nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik.” Nem hinném, hogy szónokias túlzás vagy lírai dagályosság, ha azt mondom: áll ez Nagy Imrére, mártírtársaira és az ’56-os forradalomra is. Hangot adhatunk annak a meggyőződésünknek, hogy Nagy Imre és 1956 el fogja nyerni egyszer Magyarországon is igaz értékelését. Az emléktáblát 1991. november 22-én, a fogvatartás 35. évfordulóján helyezte el a XVI. Kerületi Önkormányzat a főiskola falán, amelynek szövege: „Ebben az épületben tartották fogva 1956. november 22-én Nagy Imre miniszterelnököt és a forradalomban résztvevő társait a szovjet hatóságok. Innen hurcolták őket Romániába.” Nagy Imre első hazai szobrát 1996. június 6-án avatták fel Budapest V. kerületében, a Vértanúk terén. Varga Tamás szobrászművész alkotása. A szobor történetesen éppen az 1919-es vörösterror áldozatainak 1949-ben lerombolt emlékművének helyén áll. A. Bak Péter megemlékezését követően Baranyi László színművész mondott verset, majd Kovács Péter kerületi polgármester, volt országgyűlési képviselő helyezte el az emlékezés, a tiszteletadás koszorúját.
A Kistarcsai Internáló Tábornál Helmeczy György, az 1956 Magyar Nemzetőrség katonai szakértője emlékezett. Felidézte a tábor (börtön) múltját, működését, és azt a tényt, hogy ide bírósági végzés nélkül is bárki bekerülhetett, akár egy apró rendszerellenes megjegyzésért. A fogva tartottakkal embertelenül bántak, nem is tekintették őket embernek, elszámolni sem kellett velük. Az őrök, a foglárok, kiélhették szadista hajlamaikat, kínozták, megalázták, vagy kedvük szerint agyonverték az internáltakat. A jogaiktól, az alapvető emberi joguktól és vagyonuktól megfosztott emberek egész életre szóló lelki sérülést szenvedtek, sokan pedig nem is élték túl az internálást. Azokkal a „szerencsésekkel”, akik élve kiszabadultak a pokolból, aláírattak egy nyilatkozatot, hogy soha, sehol, senkinek nem beszélnek a történtekről, mert különben visszakerülnek családostól. Természetesen a házukban, a lakásukban már az állampárt funkcionáriusai laktak. Többeket csak azért internáltak, hogy a vagyonukat, jó helyen lévő értékes lakásukat, villájukat megszerezzék. Ezek, vagy leszármazottuk, ma is ott laknak. Az Internáló Tábor falánál lévő emlékhelyen Andrásfay Szerencse Ödön nemzetőr, költő mondta el vádirat-költeményét. Az emlékezés virágait Pető Dénes, az 1956 Magyar Nemzetőrség Tóth Ilona zászlóaljának parancsnoka helyezte el.
Az Emlékezés Útjának harmadik állomása a csömöri temető mellett álló Gloria Victis Emlékmű volt. Az emlékmű egyik félköríve az 1956-os forradalom, és az azt követő megtorlás, a másik félkörív pedig a kommunizmus összes áldozatára emlékezteti az utókort, függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján ölte meg őket a diktatúra. Pető Dénes bevezető mondatai után dr. Szigeti Mihály Antal, a Gloria Victis Alapítvány kurátora beszélt az emlékhely létrejöttének történetéről. Fontosnak tartották megvalósítani azt az igényt és történelmi igazságot, hogy ha a náci ideológia holokauszt áldozatainak vannak emlékhelyei, akkor a kommunista ideológia 100 millió áldozatának is kell lennie. A Gloria Victis Emlékmű az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójára készült el, és felavatásának fővédnöke Orbán Viktor miniszterelnök volt. A megemlékezés után Baranyi László színművész nagyszerű tolmácsolásában elhangzott Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben (Márianosztra, 1955. december) című költeménye.
A Történelmi Emlékezés Útja Árpádföldön, Tóth Ilona életnagyságú mellszobránál ért véget. Palla László, a POFOSZ XVI. kerületi elnöke emlékezett a koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott orvostanhallgató, kerületi lakos, rövid életéről. A szobrot – politikai okokból – évekig nem lehetett közterületen felállítani, így Laki Károly Kalitka utcai házának kertjében került elhelyezésre, ami zarándokhellyé vált. A Himnusz és a Szózat eléneklése után Palla László, Pető Dénes és Máriássy György helyezte el az emlékezés koszorúját.
Az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor, Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai kivégzésének 57. és újratemetésének 26. évfordulóján az Országgyűlésben azt mondta: 1989-ben ezen a napon 1956 igazsága és szellemisége kiszabadult a meghamisított történelem és a megtorlás bírósági ítéletek lapjairól, és a magyarok mindig készen álltak az összefogásra. Gulyás Gergely (Fidesz) törvényalkotásért felelős alelnök hangoztatta: főhajtást érdemel Nagy Imre példája, aki élete árán is hazáját és nemzetét választotta. Hozzátette: példája bizonyítja, a Saulusból Paulusszá válás akkor lehet maradandóan hiteles, „ha a bűnt nem csupán bűnbocsánat, hanem megigazulás is követi.”

50

4 Tóth Ilona 163 Csömör Gloris victis 92

Bak Péter