Megemlékezés az 1848/49-es szabadságharc leverésének 170.-ik évfordulójára

Ferenc József utasítása Haynau felé: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

Félix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől!”

Julius Jacob von Haynau (katonái szerint Einhau – „Bökő”, de nekünk csak brescai hiéna) osztrák császári tábornok, aki egyébként Szatmár vármegyében gazdálkodó földbirtokos is volt!!!

I.Miklós orosz cár a kegyelem irányába próbálta befolyásolni rokonát Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt. Az aradi várban aznap keletkezett és a vértanúk nevének kezdőbetűit összefoglaló onomasztikon: “PANNÓNIA! VERGISS DEINETODTEN NICHT, ALS KLAGER LEBEN SIE!” (Magyarország! Ne feledd Halottaidat, mint Vádlók élnek Ők!)

18 az a 13!  Mindenekelőtt meg kell említenünk, hogy voltak még vártanúink: 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni. 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét (sajnos, ismert kép nem maradt fenn róla). Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Ormai Norbert, Kazinczy Lajos és Lenkey János

Az osztrák császári haditörvényszék ítélete Arad várában 1849. szeptember 26-án (részlet):

Ítélet, melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg főnökei ügyében egyhangúlag hozott: 1. Aulich Lajos, aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812-ben hadapródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben; 2. Török Ignác, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója; 3. Lahner György, aki Besztercebányán, Zólyom megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a 3. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc gyalogezredben; 4. Schweidel József, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a IV. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben; 5. Lovag Poelt von Poeltenberg Ernő, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a IV. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben; 6. Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban; 7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben; 8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen sorgyalogezredben; 9. Dessewffy Arisztid, aki Csákányban, Abaújvár megyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky huszárezredben, 1839 óta nyugállományban; 10. Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül 11. Lázár Vilmos, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt. Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, illetve Lázár vádlott esetében a szolgálatból való kilépéskor kiállított kötelezvénnyel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog…

”

Vécsey Károly és Kiss Ernő esetében külön perek zajlottak le, 1849. szeptember 21-i ítélettel. A kivégzést szándékosan október 6-ra időzítették, amikor is a bécsi 1848 évi forradalom és Theodor Baillet von Latour meggyilkolásának évfordulója volt.

A tábornokok kivégzése:

Golyó általi halál: reggel fél hatkor: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József. Kiss Ernőt vállán érte a golyó, nem halt meg, csak összerogyott. Három katona közvetlenül közelről újra tüzelt….

Kötél általi halál reggel hatkor: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf Leininger-Westerburg Károly, Nagysándor József, lovag Pöltenberg Ernő, gróf Vécsey Károly.

Török Ignác szívrohamot kapott, így őt már nem végezhették ki. 

gróf Vécsey Károlyt még azzal is büntették, hogy neki végig kellett néznie társai halálát!

Kivégzett tábornokaink utolsó mondatai:

Aulich Lajos (német, 56 éves) honvéd tábornok: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János (szerb, 45 éves) honvéd tábornok: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Amikor eléléptek hóhérai ezt mondta: “Azt hittem én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam!”

gróf Dessewffy Arisztid (magyar, 47 éves) honvéd tábornok: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő (örmény, 50 éves) honvéd altábornagy: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knezić Károly (horvát, 41 éves) honvéd tábornok: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György (német, 54 éves) honvéd tábornok: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos (örmény, 34 éves) honvéd ezredes: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

gróf Leiningen-Westerburg Károly (német, 30 éves) honvéd tábornok: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József (magyar, 46 éves) honvéd tábornok: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

lovag Poeltenberg Ernő (osztrák, 41 éves) honvéd tábornok: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József (magyar, 53 éves) honvéd tábornok: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác (magyar, 54 éves) honvéd tábornok: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

gróf Vécsey Károly (magyar, 46 éves) honvéd tábornok: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

…és a 14., gróf németújvári Batthyány Lajos Ferenc József (magyar, 42 éves) miniszterelnök:

Az elfogadott törvények alapján létrehozta a Nemzetőrséget, hogy olyan érzelmű, hazaszerető emberekből álljon az ország védereje, amely hazájáért harcol, hiszen ebben az időben császári tisztek voltak nagy számban a hadseregben. Önálló Nemzetőrséget állított fel. Ennek egy ideig vezetője is volt. Megalakította az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot, melynek élén intézte az ügyeket, csak úgy, mint a hadügyminisztérium ügyeit is miniszterelnökként.  Mészáros Lázár hazatértét követően (május 23.) átadta a hadügyi tárca vezetését neki.

Augusztusban – osztrák biztatásra – szerb felkelők zavargásokat szerveztek, és a horvátoknál is sikerült fellázítani az embereket. Augusztus 29-én Batthyány Lajos, Deák Ferenccel Bécsbe utazott, hogy elérje: állítsák le Jelasicék készülődő támadását. A király ugyan formálisan visszahívta tisztségéből Jelasicot, de ezt a rendelkezést “nem tartották be”, és szeptember 11-én azok betörtek Magyarországra.

Ekkor Batthyány és kormánya lemondott, de a nádor kérésére újra elvállalta a felkérést. Az új kormányt azonban az uralkodó nem fogadta el, Batthyány megbízását érvénytelenítette és királyi főbiztosnak Lamberg Ferenc Fülöpöt nevezte ki, akit Pestre érkezését követően a tömeg felkoncolt.

Ezen a napon Batthyány Bécsbe ment, hogy a kormányának új névsorát elfogadtassa az uralkodóval. Batthyány Lajosnak volt nagyban köszönhető, hogy a megszervezett nemzetőr seregek és a honvéd egységek szeptember 29-én Pákozdnál megütköztek Jelasiccal és legyőzték őket.

Batthyány Lajos gróf – Barabás Miklós festménye

Batthyány belátta, nem tud kompromisszumot kötni a királlyal és október 2-án lemondott. 1849. január 8-án, Pesten a Károlyi Palotában elfogták és budai börtönbe zárták. Bűnösségét nem ismerte el, kitartott amellett, hogy intézkedései törvényesek voltak, és a bíróság illetékességét sem ismerte el. Batthyányt egyébként 1848-as tavaszi cselekményeiért vonták perbe, és ítélték el. (1848. október 2-i lemondása előtti cselekményeiért a magyar törvények alapján kellett volna felelősségre vonni. Az április törvényeket egyébként az uralkodó szentesítette!)

Koholt vádakat állítottak össze, tíz alkalommal hallgatták ki. Egyik legfőbb vád ellene, hogy részt vett az október 6-i forradalmi rendzavarásban, ami nyilvánvalóan nem volt igaz. Tanúk vallották, látták ott, vagy látni vélték…)

1849. augusztus 16-án az olmützi haditörvényszék börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte. Schwarzenberg és a bécsi udvar jelentős nyomására a bíróság később kötél általi halálra változtatta az ítéletet. Az ítélet a kegyelmezés jogát az uralkodónak ajánlotta.

A fiatal Ferenc Józsefet azonban meg akarták védeni az első nagyon súlyos konfliktustól, ezért ördögi csellel Batthyányt Pestre szállították és a kegyelmezési jogot átruházták Haynaura, aki értette mit kell cselekednie, és október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet. (A császár arra utasította Haynaut, hogy a halálos ítéletek végrehajtásáról csak utólag adjon értesítést.)

Október 5-én utolsó találkozást engedélyeztek felesége számára, aki egy kis tőrt csempészett be. Ezzel Batthyány a nyakán megsebesítette magát, hogy az akasztást elkerülhesse. Igyekeztek a sebet gyógyítani, de a megalázó kivégzési módot így már nem tudták végrehajtani. Október 6-án estére olyan állapotba hozták hóhérai izgatószerekkel, hogy saját lábán tudott a kivégző osztag elé állni. Nem engedte, hogy bekössék a szemét, és ő vezényelt gyilkosainak: „Rajta vadászok! Éljen a Haza!”- felkiáltása után emelték rá a puskákat és lőtték agyon. Ott esett el vértanúhalállal, ahol ma az örökmécses áll.

Magyarországon két alkalommal végezték ki Miniszterelnökünket. Batthyány után 1958-ban Nagy Imrét is. Mindkét Miniszterelnökünk személyesen intézkedett a Nemzetőrség létrehozásáról!!!

Nagy elődeink előtt hajtsunk fejet és emlékezzünk rájuk igaz szívvel, tetteikhez és áldozatukhoz méltó Hazaszeretettel!

Internetes források alapján írta: Dr. Diószegi Gábor nör. ezds., Szabó János nör. ddtbk.

közzétette: Szabó János nör. ddtbk., főszerkesztő

2019. szeptember 28-án, a Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézetben megtartott, havi állománygyűlésünk fényképes beszámolója:

Az 1956 Magyar Nemzetőrség a Honvédelmi Minisztérium és a Honvédelmi Sportszövetség támogatásával, 2019. szeptember 20-án a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ Nagytermében, a „Magyar Nemzetőrség társadalmi szerepvállalásának szükségességéről” elnevezéssel tudományos konferenciát tartott.

A Magyar Nemzet másnapi (szeptember 21-i) számának második oldalán adott hírt a konferenciáról.

de Internetes portálján bővebb beszámolót is közöl (ide kattintva elérhető az oldal):

Beszámoló a konferenciáról:

A rendezvényen nem a Nemzetőrség mutatkozott be, vagy mondta el magáról terveit, hanem a meghívott, neves előadók a saját szakterületükön szerzett tapasztalataikból építkezve, több szemszögből taglalták a Nemzetőrségről alkotott gondolataikat.

A konferencia elején köszöntötték azon bajtársakat, akik még ’56-ban harcoltak a nemzetőrségben: v.l. Dömötör Zoltán vezérezredest, v.l. Dohány András altábornagyot, v.l. Marton György altábornagyot, v. Dózsa László altábornagyot és Baranyi László altábornagyot.

A megnyitó beszédet vitéz lovag Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes, elnök-főparancsnok tartotta hangsúlyozva, hogy újabb bizonyítékát látja annak, hogy hűek maradtak 1848 és 1956 eszméihez, és hogy vannak még nagyon sokan, akik ma és holnap is azon fáradoznak, hogy elődeik áldozata ne legyen hiábavaló. Fontosnak tartotta elmondani, hogy most a nemzetőröknek nem fegyverrel kell szolgálniuk a hazát, – bár szükség szerint arra is készek lennének – hanem elődeik dicső példáját megismertetve kell példát mutatni a mai felnövekvő nemzedéknek.

Elsőként Dr. Süli Attila, a HM Hadtörténeti Kutató Intézet és Múzeum kutatója vezette fel kutatási eredményeit az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzetőrségéről és a honvédségről. A reformkor végén a mintát a francia forradalom szolgáltatta. Szükségszerűségét pedig az hozta, hogy csak egy hadsereg volt Magyarországon – a Császár hadserege – amelyben ugyan voltak magyar tisztek, de ők jelentős részben a Császárhoz voltak hűek, mintsem Magyarországhoz. A 12 pont megkövetelte a Nemzeti Őrsereget, és Batthyány kormánya a társadalmi elit soraiból, a köznemességből verbuválta a nemzetőrséget, mintegy kötelezővé téve a Nemzetőrségbe történő belépést. Később önkéntességre alapozták a csatlakozást, amikor már állandó haderőre volt szükség, az önkéntes nemzetőrségből alapították a honvédséget.

Mi az egyező és különböző a ’48-as és az ’56-os nemzetőrség között?

1848-ban a Nemzetőrség önmaga volt a fegyveres erő a Honvédséggel közösen. 1956-ban a Nemzetőrségbe a rendőrség és honvédség teljesen nem tagozódott be, mert a rákosista, szovjetbarát vezetőkben nem bíztak. 1848-ban kezdetben kötelezően kellett belépni, 1956-ban teljes körűen önkéntes volt a jelentkezés. 1848-ban szervezeti modell volt, 1956-ban nem volt idő reguláris erővé szerveződni, azonnal harcolni kellett. 1848-ban magyarok a nemzetiségiekkel együtt harcoltak, 1956-ban elsősorban magyarok voltak a nemzetőrök.

Ugyanakkor, mindkét nemzetőrségben közös, hogy spontán született, magyar volt, a magyar nemzet érdekeit szolgálta és mindkettő a forradalom vívmányait volt hivatott megvédeni.

Prof.Dr. Szörényi László irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézet volt igazgatója az irodalom szemüvegén keresztül láttatta a Nemzetőrséget. Arany János „Nemzetőr dal” című költeményét elemezve elmondta, ebben Arany kifejti, milyennek kell lennie a nemzetőrnek, mintegy a jogszabályi előírásnak megfelelően. Kitért Arany és Petőfi barátságára, hazafias, nemzetőri vetélkedésére. Míg Arany inkább ideológiailag fogja fel a nemzetőr létet, addig Petőfi – aki obsitosként kiképző is volt – inkább a harc oldaláról. „No, ki fog előbb puskaport szagolni?” – versengett egymással a két költőfejedelem.

Előadása óriási sikert aratott.

A harmadik előadó Dr. Gyarmati István, aki az egyik legismertebb biztonságpolitikai szakértő itthon és külföldön egyaránt. Volt honvédelmi államtitkár, diplomata, NATO összekötő, részt vett több EBESZ misszióban. Előadásában utalt arra, hogy mennyire hiányzik a közéletből a Nemzetőrség, és egyetért abban: helye van a társadalomban a Nemzetőrségnek.

Ma már más típusú veszélyek vannak, más típusúak a hadviselés formái. A felkészülésen van a hangsúly. Az ellenség ott és csak ott támad, ahol nincs kellő védelem. Ezért fontos, hogy lássa a külvilág: Magyarországon felkészült, és a társadalomba szervesen integrált haderő működik. Szövetségi elvárás is, hogy ne legyünk gyenge láncszem a NATO-ban.

A sorkatonaság megszüntetése alapvetően helyes gondolat volt, de a végrehajtása során keletkezett űrt azóta sem sikerült betölteni és ez nem maradhat így tovább.

Kérdés: a meglévő két fegyveres erő – szükség esetén – tud-e egymásnak segíteni? Fel lehet-e cserélni a szerepeket? Tud-e a katonaság rendészeti feladatokat ellátni, vagy adható-e a rendőrségnek katonai jellegű feladat? Ha a rendőrséget átcsoportosítják katonai jellegű, vagy határőrizeti feladatokra, akkor az elvezényelt állomány hiányzik a közbiztonságból… jól át kell ezt gondolni. A honvédségnek viszont szükséghelyzetben segítség kell feladatainak ellátásához. Adva van az ötlet – más országok mintájára – hogy a lakosságból, már békében kell tartalékot képezni.

Ehhez leginkább a fiatalságot kell hazafias érzésekre, honvédelmi képességekre nevelni, tanítani, de a honvédelemben szükség van a felnőtt polgári lakosság széles táborára is. A kimaradt évtizedeket pótolva nevelni kell őket hazafiságra, bajtársiasságra, hazaszeretetre, összetartozásra, fegyelmezettségre, honvédelmi ismeretre!

Ennek a munkának a keretében más típusú támadásokra is fel kell készülni, mint például a terrorizmusra, kíbertámadásra, dróntámadásra, stb. Ezért lakossági felvilágosításokat kell szervezni, előadásokat, képzéseket tartani, és ebben sokat tud segíteni a Nemzetőrség. A honvédelem közügy! Legyen AZ!

A konferencia végén hozzászólásra Prof.Dr. Popper György nemzetőr vezérőrnagy, az IBSSA elnöke kért szót. Elöljáróban gratulált a szervezőknek, a Nemzetőrségnek, hogy milyen magas színvonalú előadások hangzottak el, amelyekből nagyon sokat lehetett tanulni. Kiemelte, hogy a jövő védelmi rendszerére nem feltétlenül rengeteg laktanyára és nagyszámú seregre van szükség, hiszen ma egy irodából, néhány számítógéppel is hatékony védelmi rendszert lehet üzemeltetni, amelyet néhány ügyeletes is elláthat. Speciális képességek, készségek időszakát éljük, amikor modern hadsereget említünk.

Az önkéntes, honvédelmi feladatokat felvállaló nemzetőrségre igenis szüksége van a társadalomnak és magának a Honvédségnek is! A nemzetőrség részt tud vállalni határvédelemben, honvédelemben, árvíz idején, kisebb-nagyobb közösséget érő bajok elhárításában. Ehhez azonban állami támogatásra, együttműködésre, előkészületre is szükség van, hiszen ott kell lenni minden településen, ahol majd segítség kellhet, és ezt a segítséget, munkát helyben kell szervezni, és erre a feladatra „békében” kell és lehet hatékonyan felkészülni. Hisz abban, ennek az ideje hamarosan eljön. 

Csapatzászlónk kivonulása előtt Dr. Diószegi Gábor nör. ezredes, a konferencia levezető elnöke összefoglalta az elhangzott előadások kulcsmondatait és zárszavában megállapította: a konferencia címe, a „Nemzetőrség társadalmi szerepvállalásának szükségszerűsége”, hűen fejezte ki az előadások tartalmát.

Képtár:

A konferencia szervezői az 1956 Magyar Nemzetőrség Elnökségének megbízásából: Dr. Diószegi Gábor nör. ezds., a Főparancsnok szárnysegédje, v.l. Szabó János nör. ddtbk., kiképzési parancsnok és Lakatos András nör. ezds., kommunikációs vezető.

Csapatzászló kíséret: v.l. Gazdig Róbert nör. ezds., Szekeres Sándor nör. őrgy. és Bogdán László nör. őrgy.

Közreműködtek: Toldi Imre nör. alez., d. Tóth Zita nör. őrgy., Boros Ildikó nör. őrgy., Bíró Edit nör. alez., l. Buchelt Balázs nör. ezds.

A cikk szerezői: Diószegi Gábor nör. ezds., Lakatos András nör. ezds., v.l. Szabó János nör. ddtbk.

Fotó: Lakatos András nör. ezds., l. Buchelt Balázs nör. ezds., v.l. Szabó János nör. ddtbk.

Közzétette: v.l. Szabó János nör. ddtbk., főszerkesztő